A körülöttem lévők meglepődtek, a második percben, Szabolcs góljánál picit én is kieresztettem a hangomat. Néhány másodperccel később felhívott a Zenit egyik vezetője, és nagyjából annyit mondott: köszönjük... A találkozó után ismét hívott az elöljáró, csak azért, hogy elmondja: kétsége sincs afelől, ki volt a mérkőzés legjobbja. Hatalmas teljesítmény Szabolcstól, hogy első tétmérkőzésén, ekkora elvárások mellett ilyen produkcióval rukkolt ki, minimális számú közös edzéssel a háta mögött. Úgy vélem, jó benyomást tett társaira, a szurkolókra, a vezetőkre, hiszem, hogy nagy erőssége lesz a Zenitnek, amely még nem állt össze, főként a hátsó alakzatban szúrt szemet az összhang hiánya. Azok közül, akikkel együtt dolgozom, nem Szabolcs az első magyar játékos, aki a bemutatkozó mérkőzésén gólt szerzett, kiemelkedően futballozott, de ha hasonlítgatunk, akkor hozzá kell tennem: a Zenit valamennyi közül a legnagyobb klub, és a szerdai nemzetközi kupameccs volt.
