Lehet, hogy vége a pályafutásának?
Nem indult zökkenőmentesen Sebestyén Júlia számára a most zajló szezon, hiszen az Európa-bajnok műkorcsolyázónak szeptemberben fájni kezdett a jobb lába, emiatt korcsolyacipőt sem húzhatott, s több versenyt is lemondott. Az orvosi diagnózis szerint Achilles-ín-sérülést szenvedett, ám a több hetes pihenés után úgy tűnt, felépült.
Mostanra kiderült, mégsem…
A januári, helsinki Európa-bajnokság után egy hét szünetet tartott a nyolcszoros magyar bajnok, s megkezdte a felkészülést a március végi Los Angeles-i világbajnokságra. Ám a jobb lába ismét fájni kezdett.
Nem volt más választásom – kezdte Sebestyén Júlia. – Nem tudtam edzeni, hiszen annyira fájt a lábam, hogy a korcsolyacipőt sem tudtam felhúzni, így pedig nem lett volna értelme elindulnom a világbajnokságon.
Történt valami vagy egyszerűen kiújult a sérülése?
Átélve az elmúlt heteket, azt hiszem, nem is gyógyult meg igazán. Ám az igaz, hogy néhány hete az egyik edzésen hatalmas fájdalmat éreztem, amikor egy Lutzból a jégre érkeztem. Utána kicsit jobb lett, rá tudtam állni a lábamra, és próbáltam elhitetni magammal, hogy nincsen semmi baj. Azután azonban állandósult a fájdalom.
Mit állapított meg az újabb orvosi vizsgálat?
A röntgen és az MR-vizsgálat hematómát, vagyis bevérzést mutatott ki, ami utalhat szalagszakadásra, vagy -sérülésre. Kaptam gyógyszereket, jártam fizikoterápiára, gyógytornára, úsztam, fásliztam a lábamat, különböző rögzítőkötéseket is kipróbáltam, folyamatosan az járt a fejemben, hogy rendbe kell jönnie a lábamnak. Ám semmi sem használt…
Edzője, Gurgen Vardanjan azt mondta néhány napja, akkora önben a bizonyítási vágy, az akarat, hogy csak akkor jelenti be, kihagyja az idei világbajnokságot, ha teljes mértékben meggyőződött arról, ilyen rövid idő alatt nem gyógyulhat meg a sérülése.
Nem akartam feladni! A rossz emlékű helsinki Európa-bajnokság után pihentem egy hetet, s elhatároztam, hogy Los Angelesben megmutatom, mit tudok. Motivált, hogy jó szereplés esetén akár két olimpiai kvótát is szerezhetek Magyarországnak, de be kellett látnom, hogy ilyen állapotban képtelen vagyok teljesíteni céljaimat.
Maradt az őszi pótkvalifikációs verseny. S ezzel eldőlt az is, hogy ha ott meg is szerzi a kvótát, csak egy magyar műkorcsolyázónő lesz ott Vancouverben.
Higgye el, ez nagyon bánt ez. Rettenetesen nehéz volt kimondani, hogy nem indulok a vébén, hallhatja a hangomon, hogy nem is tudok erről határozottan beszélni. Ráadásul az ősz sincs messze, de talán a teljes pihenéssel végre rendbe jön a lábam.
És ha mégsem?
…
Előfordulhat, hogy már nem látjuk versenyezni önt?
Ez makacs sérülés, a felépülés hosszabb időt vesz igénybe. Gondolnom kell az egészségemre, a jövőmre… De hagyjuk a mellébeszélést, tudom, hogy konkrét választ vár tőlem. Jelen pillanatban azonban csak annyit mondhatok: igen, benne van a pakliban az is, hogy nem versenyzem többé.
