tehát gólra váltotta, a mintegy tizenöt vendégdrukker pedig gyorsan félmeztelenre is vetkőzött a kaposvári estében.
Kapkodott a Rákóczi, a harmadik-negyedik passz általában már célt tévesztett, ha pedig sikerült is eljutni a Zalaegerszeg kapujáig, azt olyan lassan tette, hogy addigra a két csatáron kívül az összes vendégjátékos visszazárt a saját kapuja elé.
Ha Waltner Róbert gólját dicsértük, akkor Kocsárdi Gergely második félidei találatára jelzőket is nehéz találni: a rutinos hátvéd hétfő este minden bizonnyal élete gólját lőtte, és ezt nem azért írjuk, mert a játékos pályafutása javán már túl van. A jobb felső sarokba csapódó labda láttán hirtelen Kocsárdi sem hitte el, hogy ekkora gólt lőtt, és csupán három másodpercnyi hatásszünet után tört ki belőle a feszültség, és torkaszakadtából ordítva rohant a kispadhoz a gratulációkat fogadni.
Padlóra került a Kaposvár, senki sem mert elvállalni egy cselt, alibipasszok tömkelege csordogált a középpályán, Prukner László nyomban intett is a kapu mögé, magához hívta a csatár Farkas Krisztiánt, ám még mielőtt pályára küldhette volna, öngóllal szépített a Rákóczi. Nemcsak a hazai szurkolók, de a csapat is belelkesedett ettől, a Kaposvár ment előre becsülettel, ám a Zalaegerszeg a labdaszerzéseket követően okosan lassította a játékot. Nem volt rossz meccs, és megkockáztatjuk, ha ilyen pazar gólokat látnának a szurkolók hétről hétre, lehet, hogy legközelebb már néhány percet sorban is kellene állni a jegypénztáraknál…
