Kalitkák és lehetőségek
Azt javasolta Terry Robinson sheffieldi klubigazgató, hogy az ő terepjárójával menjünk, mert az építési munkálatok miatt nagy a sár. Az azóta a Ferencváros vezetését felügyelő futballszakember, mielőtt az angliai akadémiák legelőkelőbb bázisai közé sorolt komplexum felé vette volna az irányt, elkanyarodott a város másik végén készülő létesítményhez. Kevin McCabe klubtulajdonos kérésére Sheffield dombos oldalon fekvő részén valósította meg a United azt az egyesület érdekeltségébe tartozó, ugyanakkor a helyi iskolák, magáncégek számára bérbe vehető füves, műfüves, kisebb és nagy méretű pályákból álló komplexumot, amelyet a „Pengék” utánpótláscsapatai számára húztak fel.
A magyar egyesületek hátsó, salakos, göröngyös gyakorlópályáihoz szokott embernek már az akkor félkész, mára átadott terület is lebilincselő látványt nyújtott, hát még az, amikor Terry Robinson behajtott a város másik, vadregényes részén található, a Sheffield United első és tartalékgárdái felkészülését szolgáló, illetve az akadémisták tanulmányainak helyet adó edzőközpontba.
A parkolóban álló sportkocsikból arra következtettünk, a felnőttek tréningje idején érkeztünk, ám mielőtt a luxusjárgányokat kezdtük volna szemrevételezni, Ron Reid, az akadémia igazgatója betessékelt bennünket a város elegáns szállodáinak előteréhez hasonlító lobbiba, és jelezte: ne ragadjunk le a parkolónál, mert lesz még látnivaló…
Nos, miután végigsétáltunk az épületen, benéztünk a rehabilitációs és orvosi szobába, láttuk a számítógépes tantermeket, a hotelt idéző pihenőszobát, megértettük, miért ennyire büszke az általa vezetett komplexumra a direktor.
Pedig a java csak ezután következett.
Előbb megnéztük a fűthető-hűthető, fedett műfüves nagypályát, megtekintettük az egymás mellett fekvő, csodálatos pázsittal borított edzőpályákat, majd átsétáltunk a terület egyik sarkán található fitneszközpontba. A kondicionálóteremmel, uszodával, egészségházzal ellátott épületben legalább tíz szakember segíti az állóképességét fejleszteni szándékozó labdarúgót. Egyébként is olyannyira bő a sheffieldi stáb, hogy durván minden játékosra jut egy szakember, a tartalék együttesben pallérozódókra pedig egyéni szponzor: az akadémia aulájában hatalmas tabló mutatja, melyik fiatalt melyik cég finanszírozza. Mint Ron Ried állítja, ez a játékos fejlődésének a kulcsa, mert így nem a szülőnek akar bizonyítani a srác, hanem már ifistakorban megtanulja, milyen kötelezettséggel tartozik a kenyéradónak.
Ezt a filozófiát támasztja alá az összes pálya hosszanti oldalán észrevehető rácsos kalitka. Amikor az igazgatót arról faggattuk, mire használják az elkülönített részleget, az elöljáró gúnyos mosoly kíséretében csak annyit mondott: „Az a vendégszektor, a szülők helye…”
