Kihívás, kivirágzás
„Még mindig a saját kezünkben van a sorsunk. Ha kellően tiszteljük ellenfeleinket, és minden meccsen a legjobbunkat hozzuk, nem lehet gondunk” – vezette fel a Lyon–Sochaux bajnokit Claude Puel, a hétszeres bajnok OL vezetőedzője. A nyugtatónak szánt szavak nem véletlenül kerültek elő, elvégre a Marseille a szombati, Nantes elleni győzelmével időlegesen megelőzte a címvédőt, amely csak sikere esetén vehette vissza a bajnokság ilyen szakaszában évek óta hitbizományának tartott pozíciót.
Csakhogy a Lyon mostanság már kiesőjelöltek ellen sem mehet biztosra: február 21. (Nancy, 2–0) óta képtelen volt tétmérkőzést nyerni (2 döntetlen, 4 vereség), a Sochaux elleni meccsnek pedig négyes kudarcsorozattal (Lille 2–3, 0–2, Barcelona 2–5, Auxerre 0–2) vágott neki – ilyen katasztrofális periódusa 1991 óta nem volt az együttesnek. Ráadásul esetében mostanság a hazai pálya előnyére is nehéz hivatkozni, mert az idén a Stade Gerland minden, csak nem erőd. Bevenni ugyan nehéz (csak egy hete, az Auxerre-nek sikerült), pontot viszont minden második látogató magával tudott vinni (a már említett vereség mellett 7-7 győzelem és döntetlen a mérleg).
„Pedig a hazai pályán szerzett pontok jelentik mindig a bajnoki cím alapját – mondott még egy bölcsességet Puel, majd hozzátette: – Tartozunk a szurkolóinknak, igyekszünk törleszteni nekik a Sochaux ellen.” Törlesztettek, mégpedig elképesztően nehéz körülmények között. Például alkalmi középhátvédekkel, tekintettel arra, hogy Cris eltiltása, illetve Jean-Alain Boumsong sérülése miatt Mathieu Bodmer és Jérémy Toulalan játszott a védelem tengelyében – holott ők egy sorral előrébb érzik otthon magukat. Az első félidőben ez még nem látszott meg a Lyon játékán, de a másodikban annál inkább, és akkor már Hugo Lloris volt a csata főszereplője. Ő történetesen a Lyon kapusa – és ez is mindent elmond arról, milyen jellegű párharc zajlott a Gerlandban. Csak éppen a gólokat Éderson és Hugo Mounier szerezte, így pedig a Sochaux nem tudott elkerülni a kiesőzónából.
„A csapat mindig kivirágzik, ha nagy kihívással kell szembenéznie” – jegyezte meg elégedetten Puel. Márpedig kellett is a kivirágzás, s nem csupán azért, hogy egy héttel a PSG ostroma (akkor a Marseille segített be a címvédőnek) után az OM-é is hiábavaló legyen az első helyet illetően. Mert ha valamelyik gárda most elvette volna az OL-től az éllovas pozíciót, alighanem „végtelen számú”, a Lyon válságát elemző cikk jelent volna meg. Olyankor pedig mindenre lehet figyelni, csak a futballra nem.
