Az élet napos oldalán
Brian Doogan, a Sunday Times, illetve a www.espn.com kolumnistája úgy fogalmazott, „nézzük az élet napos oldalát” a Vitalij Klicsko–Juan Carlos Gómez WBC-nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés kapcsán; fogadjuk el mi is a terminológiát!
Végre két olyan világbajnok (Vladimir és Vitalij Klicsko) is van, akik tényleg a legjobbak, mindössze a WBA-nél kérdéses az uralkodó tudása (egyben személye is, hiszen Nyikolaj Valujev és Ruszlan Csagajev is magáénak vallja a titulust), és nem a Corrie Sanders- vagy Hasim Rahman-féle „tucatvilágbajnokok” vonalát gyarapítják. Végre olyan világbajno-kok vannak, akik huzamosabb ideig képesek botrányok nélkül élni (lehúztunk már pár évet a Mike Tyson fémjelezte világban, és fenyegetett a James Toney-éra is). Végre vannak olyan címvédők, akikre tényleg kíváncsi a nép, a Vitalij kilencedik menetes T. K. O.-sikerével záruló találkozót csaknem 11 millióan követték nyomon Németországban. Végre a legyőzöttek is elismerik jogos regnálásukat, Orlando Cuéllar, Gómez edzője például „korszaknyitónak” nevezte Vitalij diadalát.
Végre van olyan világbajnok, akit nem csupán a bokszszakma, hanem a sportvilág is elismer (legutóbb ilyenben Lennox Lewisnak volt része, de ő 2003 óta nem bunyózott), elvégre Stuttgartban bejelentették: Vitalijt a tavalyi, Samuel Peter elleni sikeréért felterjesztették a sport Oscar-díjára, a Laureusra az év visszatérése kategóriában. (Az idősebbik Klicsko sorozatos sérülései miatt előtte négy évig nem húzott kesztyűt.)
Afelett meg hunyjunk szemet, hogy nem Muhammad Alit, Joe Fraziert, Larry Holmest vagy a fénykorát élő Tysont látjuk a ringben, hanem szinte robotokat.
