A címeres mez becsülete

Ez gálameccs volt, semmi több, mégsem mondanám haszontalannak, sőt… – mondta Mészáros Lajos, aki immár harmadik kapitányi ciklusát tölti. – Kell, hogy megint legyen az évad közben is programja a válogatottnak, hiszen az utóbbi időben szinte csak a nyári hónapokra korlátozódott a nemzeti együttes működése. A nyíregyházi találkozó arra volt jó, hogy ez az új összetételű társulat kosarazzon egyet, és közben ismerkedjenek egymással a játékosok. A cél ugyanis nemcsak az A-divízióban maradás, hanem egy fiatal, friss szemléletű gárda felépítése is.

Jól érzékelem, hogy már túltette magát a selejtező kudarcán?

Én nem érzem kudarcnak a történteket, hiszen közvetlenül a kvalifikációs sorozat kezdete előtt vettem át a csapatot, és kész helyzetbe csöppentem. Az előzmények ismeretében benne volt a pakliban, hogy utolsók leszünk a csoportunkban, noha akik vállalták a szereplést, mindent megtettek a sikerért. Az utolsó mérkőzést követően megfogadtam, új lapot nyitok, és mindent megteszek, hogy felépüljön egy új, versenyképes válogatott. Az idei program már teljes egészében az én elképzeléseimet tükrözi.

És a szakmai stáb összetétele?

Köszönettel tartozom Horváth Imrének, hogy tavaly vállalta a közös munkát, sőt a frontember szerepét is, hiszen a selejtezők során ő meccselt a kispadon. Most azonban a klubjában nagyobb feladatok várnak rá, Monok Tibor pedig Kaposváron lett ügyvezető, így új munkatársak után kellett néznem.

S ahogy Nyíregyházán kiderült, a közvetlen irányítást is visszavette.

A szakmai bizottság kért erre, amely egyébként a programom mellé állt, ráadásul ez a csapat most már minden tekintetben az enyém.

Eszerint nem számít arra, hogy további játékosok mondják le a válogatottságot?

Nem zárom ki ennek a lehetőségét, bár akik most összegyűltek, örömmel jöttek. Elég volt a nyavalygó, „itt fáj, ott fáj” típusú kosarasokból. Aki nem érzi, nem érti, mit jelent a címeres mezt felvenni, arra nincs szükségem: vissza akarom állítani a válogatottság becsületét!

S ha bent maradnának az A-divízióban, az megoldaná a magyar férfikosárlabda bajait?

Természetesen nem, de azért korántsem mindegy, honnan indul az építkezés. Meg aztán könnyű eltűnni a süllyesztőben, hiszen a B-divízió szereplői is egyre erősebbek lesznek. A magyar kosárlabdának éppen az az egyik legfőbb hibája, hogy szinte kivonult az európai porondról, nehéz helyzetben lévő klubjaink alig vívnak tétre menő nemzetközi mérkőzéseket. Meg is fizettük ennek az árát a válogatottal a kiélezett szituációkban, amikor a rutin, a tapasztalat döntött. Meggyőződésem, hogy az az ország, amelynek klubjai bezárkóznak, nem hajlandók megméretni magukat az európai porondon, félnek az új szakmai ingerektől, önmagukat ítélik pusztulásra.

Mindezek fényében mit tippel, bent maradunk a legjobbak között?

Ezt nem tudom megmondani, de hogy mindent megteszünk érte, azt garantálom.