Minden edzés óriási csata
Az univerzum törvényeit még én sem boríthatom fel – kezdte Cseh László, utalva arra, hogy három hónapos edzés után még nem hozhatta legjobb formáját. – Persze nem is az volt a cél, hiszen a csúcsformát a júliusi római világbajnokságra kell időzítenünk. Ha röviden kellene értékelnem a négynapos versenyt, azt mondom, nem volt rossz!
S ha hosszabban?
Egyszerűen nem merem gyorsabban elkezdeni a távokat, mert félek attól, hogy a végére elfáradok, és a végére tényleg elfáradok! Kétszáz méter gyorson és száz háton azért többé-kevésbé elégedett vagyok magammal, és még ide sorolnám a kétszáz méter mellen szerzett második helyemet. Négyszáz gyorson is ezüstérmes lettem
– az viszont egyáltalán nem tetszett. Nem azért, mert Kis Gergő fölényesen győzött, hiszen ez a táv az „ő pályája”, hanem azért, mert legalább fél távig tartanom kellett volna vele a lépést. Ez ma még nem megy.
Az utolsó napon ötven méter pillangón is győzött. A finálé előtt mestere, Turi György tanácsait hallgatta: hogyan emelje a karját, hogyan tartsa a fejét. Egy ekkora klasszisnak is lehet újat mondani?
Nem feltétlenül kell, hogy új legyen az a tanács. Csakhogy az ötven méteres távok a hát kivételével sohasem feküdtek nekem. Vagy túl gyorsan, vagy túl lassan úsztam, sosem találtam el a ritmust. Ezúttal azonban sikerült, bár nagyon szoros küzdelem volt. A Pekingben Michael Phelpstől látott módon nem „úsztam” a célig, hanem a végén rátettem még egy karcsapást. Jó lenne, ha a legrövidebb táv kapcsán elfelejthetném már végre az örök mumus kitételt.
Most egy hét pihenőt kaptak. Edzője hogyan bocsátotta el erre a hétre?
Gyuri bá ilyenkor leginkább csak azt kéri, hogy a súlyunkra figyeljünk oda. Kell ez az egy hét pihenő, jót tesz nekünk, bár én mindennap futni megyek. Meg kell erősítenem a lábamat, ha ezt nem teszem, halott ember vagyok. Tudom és látom, mit kell tennem azért, hogy ismét a régi vagy még jobb legyek.
Nem unalmas örökké egyedül készülni, egyedül küzdeni?
Egyáltalán nem vagyok egyedül. Az úszás ugyan egyéni sportág, ám a Kőbánya SC-ben igazi csapat alakult ki. Ma már nemcsak Kovács Norbival sarkalljuk egymást jobb eredményekre, hanem felnőtt mellénk Bernek Peti és Pulai Bence is. Jóban vagyunk egymással, edzéseken pedig előfordul: nemhogy tartják velünk a lépést, de meg is előznek minket, engem. Ezért aztán minden edzés óriási csata, s ebben az állandó küzdelemben csak erősödhetünk. Mindannyian.
