Végre elkezdődött az Európa-bajnokság!
Csütörtökön még csak a lányok léptek a pódiumra, pénteken viszont már mi, férfiak következünk. Nem lesz könnyű verseny – most, 24 órával a selejtező előtt legalábbis így érzem. Ez az időszak a legnehezebb számomra, meglehetősen lassan is telik ilyenkor az idő.
Ráadásul az eső is szakad…
Napok óta ilyen az időjárás, s bár alapvetően vidám ember vagyok, ez azért rányomja a bélyegét a hangulatomra. Egyelőre még az Eb-láz is várat magára – aggódni persze nem aggódom, volt már korábban is ilyen. S olyan is, hogy fájt a karom. Ennek ellenére jó erőben érzem magam, s tisztában vagyok azzal, hogy a péntek esti selejtezőcsoportban már bizonyítanom kell. Több veszélyes ellenfelem is itt van Milánóban: az elmúlt napok során már találkoztam velük az edzőteremben. Nem figyeltem őket gyakorlás közben, s a verseny során sem fogom, sohasem szoktam. Csak a saját gyakorlatomra koncentrálok, a selejtezőt ugyanis hajlamos vagyok túlizgulni – ott és akkor „mindent vagy semmit” a tét.
