Kiscsicsó emlékére
Az élet (vagy a halál…) nagy forgatókönyvíró: a 34. évében elhunyt, felejthetetlen, szerdán eltemetett ifjabb Ocskay Gábor helyén az első korongbedobáshoz a 19 esztendős Nagy Gergő állt oda. Első válogatott mérkőzésén…
Mondani sem kell, a korábban várva várt finn vendégjáték megemlékezéssé vált, Kiscsicsó 19-es piros-fehér-zöld mezét Kangyal Balázs és Palkovics Krisztián adta át a családnak, az ünnepélyes korongbedobást pedig Goike Nóra, Gábor menyasszonya végezte el. Az Arénában nyolc és fél ezren tapssal emlékeztek a méltán kedvencnek számító fiatalemberre.
Meccs is volt, persze, nem is akármilyen, csak hát az emlékek… A játékosok a parti után az öltözőfolyosón elárulták: közben is be-bevillantak azok a pillanatok, amelyek vele kapcsolatosak. Érte is játszottak. Érződött. A kétségkívül nagyságrendileg gyorsabb, technikásabb finnek ellen csodálatra méltó elszántsággal ellensúlyozták a tudásbeli különbséget, 0–1 után kétszer is vezettek (Fodor Szabolcs, Kovács Csaba és Palkovics Krisztián volt eredményes – az első gól után amúgy rengeteg plüssállatot dobott a jégre a közönség, ami nemes célt szolgált: a Heim Pál Gyermekkórház és a Tűzoltó utcai Gyermekklinika betegi kapják), s végül a rendes játékidőben 3–3-ra végeztek!
Hangsúlyozzuk: Finnország, a vb-bronzérmes ellen! Ez még akkor is szenzációszámba megy, ha a rivális korántsem a legerősebb keretével érkezett hazánkba.
A sorait állandóan variáló, Szuper Levente bravúrjaival pariban lévő válogatottunk (amelyben ezúttal többek között a Ladányi Balázs fémjelezte brianconi légióstrió sem játszott) az ötperces ráadást is becsülettel végigdarálta, emberelőnyben a döntő találatot azonban már nem tudta bevinni. A szétlövés során Fekete Dániel és Palkovics Krisztián is betalált, s Szuper Leventének nem lehetett gólt lőni! Svédország két évvel ezelőtti legyőzése után így újabb északi nagyhatalomnak bizonyította erejét a magyar jégkorong.
Biztos, hogy Kiscsicsó tapsolt odafent…
