Egy álommal szegényebben
Fütyüléssel és trombitálás sal nyomta el a közönség a hangszóróból áradó latin zenét a mérkőzés előtt, amikor a Veszprém Aréna műsorközlője beharangozta a Gipsy Kings közeljövőben esedékes koncertjét. Kegyetlen áthallás… Pedig ekkor már a csarnokban tartózkodott Petre Cozma, a meggyilkolt Marian Cozma édesapja, aki szerencsére nem értette a kegyeletsértés határát súroló, ebben a környezetben több mint idegen konferálást.
A veszprémiek továbbra is abban a trikóban melegítettek, amelyre Cozma arcképét nyomtatták. Mocsai Lajos edző a találkozó előtt csak annyit mondott, hogy csapata becsülettel felkészült, ám nem titkolta, csak két poszton van a Ciudaddal azonos erősségű játékosa. Ennek ellenére az első cél a győzelem, a második a minimum hatgólos, vagyis a továbbjutást jelentő siker volt a hazaiaknak.
Az elsőt elérték, a másodikat nem.
Iváncsik Tamás kimaradó ziccerével kezdődött a negyeddöntő visszavágója, amelyre a Ciudad Real jelentős előnynyel érkezett, hiszen egy hete 29–24-re győzött. A vendégeknél Javier Hombrados kezdett a kapuban, mert Sterbik Árpád még érezte az első találkozón összeszedett combsérülését (a volt veszprémi kapus aztán végig a kispadon maradt). A spanyol válogatott hálóőre ugyanolyan bravúrosan védett, mint a másik oldalon Dejan Perics, ám az elején a Ciudad nyitott védelme igen hatékony volt (2–4). Marko Vujin vezérletével azonban áttörte a Veszprém a pokolian szigorú védőfalat, és a hazai csapat a saját hatosa előtt is fegyelmezetten, sok lábmunkával kézilabdázott. Négy perc alatt 5–1-es sorozatot produkált a Veszprém, és 12–9-re fordított, mert Perics és Vujin mellett Pérez Carlos és Eklemovics Nikola is fergetegesen játszott, védekezésben pedig Ivan Lapcsevics és Jevgenyij Lusnyikov volt a főszereplő.
A hazaiak már 14–10-re vezettek, ám Uros Zorman és védekezésben Didier Dinart vezérletével – meg persze Hombrados bravúrjainak köszönhetően – a Ciudad újra és újra megmutatta, miért címvédő a BL-ben. A félidőt hármas emberhátrányban fejezte be, a másodikat pedig így kezdte a vendégcsapat, és a hazaiak összesítésben kiegyenlítettek (20–15), majd Iváncsik Gergő góljaival már továbbjutásra álltak, Gulyás Péter pedig növelte is a különbséget (23–16).
A csarnokban elmondhatatlan hangulat uralkodott, a csodás közönség a Veszprém nyolcadik játékosa volt. A férfias, de sportszerű csatában a 40. percben ítéltek először hétméterest a bírók (Vujin kihagyta). Aztán Rutenka belőtte, és a sorozatos spanyol gólok lehűtötték a hangulatot (24–21). Vujin találataival tartotta előnyét a Veszprém, a spanyol kispad pedig vitázott, veszekedett mindenkivel (27– 22). Perics bravúrjai ellenére feljött 28–25-re a Ciudad, és ettől kezdve legalább hat góllal kellett volna nyernie a Veszprémnek a továbbjutáshoz.
A bírók ítéletei miatt Mocsai Lajos is öregedett néhány évet, és annak sem örült, hogy Jerome Fernandez rendre átlőtte csapata fáradó védőfalát (29–28). A továbbjutás álma szertefoszlott, s már csak a győzelemért küzdött a kizárólag dicséretet érdemlő MKBVeszprém. ½ Marko Vujin tizenegy gólja önmagáért beszél – nem tudták tartani
