Ő Moszkva új cárja
Elegáns fekete öltöny, izga lomnak látszólag nyoma sincs.
„Nyugodt vagyok, mert a munkámat elvégeztem” – mondta Rátgéber László a meccs előtt egy olyan katlanban, amelyben hatazer fanatikus öltözött talpig kékbe, s óhajtotta az ellen sikerét. Mert a hazai pályán játszó Salamanca nem esett hasra az oroszok nagysága előtt. Ha már eddig eljutott…
A sorsolás szeszélye folytán a nagydöntő jegyzőkönyvébe mégis a Szpartakot írták hazai csapatként, s már az elején látszott, akár otthon is játszhattak volna a moszkvaiak világhírű játékosai, olyannyira nem zavartatták magukat a félelmetes salamancai hangulattól. Ezzel együtt kezdetben még tartotta a lépést riválisával az Halcón Avenida, a spanyolok láthatóan élvezték a miliőt, és mindent kiadtak magukból. Főleg a lett Gunta Basko villogott, ám amikor eljött a látvány, a bűvöletes kosárlabda ideje, Diana Taurasi és Sue Bird vette át a főszerepet. A két amerikai olimpiai bajnok olyan magától értetődő természetességgel oldotta meg a helyzeteket, mintha csak a Broadwayn sétálgatna New Yorkban, egyik ámulatból a másikba ejtve a szurkolókat.
Ráadásul Rátgéber László légióskülönítménye hathatós segítséget kapott az orosz „haderőtől”. Marina Karpunyina szállította a pontokat, Irina Oszipova pedig a lepattanókat. S amikor a második negyedben Lauren Jackson is megtalálta a gyűrűt – első hét dobása nem ment be az ausztrál világbajnoknak –, a gyakorlati kérdések eldőltek. A Szpartak nyugodtan játszott, az orosz csapat játékosai kiélvezték a meccs minden ízét. Nem voltak ezzel másként a spanyolok sem – ők is tudják: a Szpartak Moszkva más kategória.
Vasárnaptól Rátgéber László is a történelemkönyvekben szerepel: Moszkva új cárt avatott – magyar edző eddig még sohasem ért fel a kontinens csúcsára!
Rátgéber megtette.
