Kapus és csatár párharc következik
megfeledkezve az első kerethez sorolandó Kerekes Zsomborról és Igor Bogdanovicsról – ég és föld a különbség: az egyiknek a kontra-, a másiknak a pozíciós játék az erőssége, az egyik minden csínbe belemegy, a másik ravaszabb, ésszel él. Valamelyest az ellenfél harcmodorától is függ, melyikük kerül előtérbe.”
Tekintettel Rudolf múlt heti hiányára, feltehetően ismét a nigériai Dudu Omagbemi nyeri meg az Oláh Lóránt melletti kiadó helyért „kiírt” kétfős házi versenyt a Siófok elleni élvonalbeli bemutatkozást góllal megfejelő Vinicius Galvaóval szemben.
„Jó kedélyű ember vagyok, mint a brazilok általában – mondta magáról a DVSC-TEVA brazil csatára. – Imádok futballozni, minden vágyam, hogy minél jobb játékos legyen belőlem, s boldogsággal tölt el, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Sokat tanultam Debrecenben, s igyekszem betartani az edzőm utasításait. Nem akarom például, hogy a cseleimet öncélúnak higgyék, tisztában vagyok vele, hogy a csapat érdeke az elsődleges.”
Vinicius múlt szombati gólja után szinte repült a boldogságtól, első útja a Loki kispadjához vezetett, ahol boldogan ugrott Dudu Omagbemi nyakába.
„Duduval hamar összebarátkoztunk, remekül megértjük egymást a pályán és azon kívül is – folyatta a brazil futballista. – Örültem, hogy mindketten gólt lőttünk a Siófok ellen, bízom abban, hogy még sok szép pillanatot szerzünk a szurkolóknak. Az út elején járok, folyamatosan bizonyítanom kell!”
Technikai tudását viszont legfeljebb csiszolnia, jegyezte meg a dél-amerikairól Dudu Omagbemi. A „Buldózer”, ahogy magát nevezi.
A jóslat állóháborút, nem parádés játékot ígér
„A tavasz előtt az volt a célom, hogy minél több lehetőséget kapjak, és gólokat szerezzek – mondta a nigériai támadó. – Sajnos
sokszor voltam sérült, mostanra kerültem egyenesbe. Vinicius a trükkjeivel, a váratlan húzásaival lehet a csapat segítségére, én az erőmmel, azzal, hogy nem hezitálok, nem ismerek elveszett labdát vagy leküzdhetetlen akadályt. Nem állítottam fel sorrendet, hogy ezzel vagy azzal a csatártársammal alkotunk-e hatékonyabb párost. Verseny van köztünk, és ez jó, mert fejlődni csak így lehet, ugyanakkor tanulunk is egymástól.”
Az afrikai légióshoz hasonlóan Oláh Lóránt is elegánsan kitért az ideális „partner” kilétét firtató kérdés megválaszolása elől.
„A kooperáció a fontos, nem pedig az, hogy ki van melletted– mondta a ZTE-nek a Kaposvár játékosaként 2006 novemberében két gólt rúgó csatár. – »Használjuk« egymást, a másik erényeire építünk, a gyengéire pedig odafigyelünk. A használom nem azt jelenti, hogy kihasználom: egy szisztéma csak kölcsönösségi alapon működhet, ellenkező esetben eluralkodik a káosz, amely az olyan stabil csapattal szemben, mint a ZTE, kudarchoz vezet. Állóháborúra számítok. Ne legyen igazam, de a gólfesztivál esélye csekély. Az az együttes, amelyik előnybe kerül, alighanem meg is nyeri a találkozót. Habár… Arra sem vettem volna mérget, hogy az újpesti rontás után ilyen gyorsan javíthatunk. A zalai győzelemmel visszavennénk az első helyet a bajnokságban, ez a cél, remélem, nem csúszik hiba a kivitelezésbe.”
