Keserű jubileum lett a vége
Hogy zöldellő füvön, vagy parkettán kell szerepelniük a brazil Copacabana növendékeinek, egyre megy. Mindegy, miből van és mekkora a „tánctér”, a dél-amerikaiak bizonyították: nagy- illetve kispályán is kifogástalanul táncoltatják a labdát. A Körcsarnokban rendezett Borsodi-kupa utolsó napján a januári Eb-re készülő magyar futsalválogatott ellenfele a világbajnok Brazília volt.
Egy nappal korábban, Szlovákia elleni 4–1-es vereségünk során saját kárunkon értettük meg, hogy nem szégyen a rombolás, ellenfelünk zárt, agresszív védekezésből vezetett támadásokkal fektette csapatunkat két vállra. A tisztes helytállásra, na meg hasonló stratégia megvalósítására tettek kísérletet szerdán Lódi Tamásék. Esélyeinket növelte, hogy a brazilok szemére vetették: kedden, Horvátország ellen (3–0) fáradtan mozogtak, győzelmüket fogcsikorgatva brusztolták ki.
Még egyetlen labdaérintést sem láthattunk, de Kozma Mihály már nem győzte fogadni a gratuláló kézszorításokat, a szakember ugyanis éppen a vb-győztes Brazília ellen ült századik alkalommal a futsal-válogatott kispadján. Miközben a meghatott szövetségi edző arcát figyeltük, arra gondoltunk: a sors furcsa fintora, hogy épp egy jóval esélyesebb csapat ellen kell megélnie a nagyszerű jubileumot – amikor szinte előre borítékolható a kiadós vereség.
Noha a magyar játékosok hajtottak, hogy dacoljanak a papírformával, csapatunk Kovacsics Károly szépítő gólja (1–2) ellenére is sima, 8–1-es vereséget szenvedett. Hiába próbáltuk, nem tudtuk felvenni a brazil szamba pörgős ritmusát.
A harmadik nap másik mérkőzésén Szlovákia 3–1-re legyőzte Horvátországot.
