Átalakult forgatókönyv
Bár Knut Kircher játékvezető jó előjel volt a Hamburg számára (a Bundesligában kétszer vezetett Hamburg–Werder Bremen meccset, és a HSV kétszer nyert, 2–0-ra és 2–1-re), Werder meg a fontos meccseket szokta a rendes játékidőben megnyerni északi riválisa ellen (a közelmúltban kétszer, 2006-ban és 2008-ban is a Bundesliga fini-sében fosztotta meg a HSV-t a Bajnokok Ligája-indulás lehetőségétől), a Német Kupa második elődöntője új koreográfia szerint alakult.
Hogy ez kivétel vagy sem, nem egészen egy hónap múlva kiderül, addig ugyanis még háromszor (az UEFA-kupa elődöntőjében kétszer, egyszer meg a bajnokságban) találkoznak egymással, és kiderülhet, mi is az igazi jellemző a párharcra.
Most mindenesetre a Werdernek indult jobban a meccs, ami azért is volt fontos, mert a Diegóval felálló együttes bevallottan Diegóért futballozott. A betegségéből felépülő brazil karmester ugyanis többször meglebegtette: ha az idén sem nyernek semmit, egyet elfogad a temérdek ajánlatából. Nem úgy tűnt, mint aki mindenáron menni akar, a 11. percben ugyanis remek mozdulattal csavart kapura szabadrúgásból, próbálkozását még a kapufa hárította, a kipattanó labdára viszont a teljes mezőnyből csak egy ember startolt: a brémaiak válogatott hátvédje (!), Per Mertesacker.
Ekkor úgy tűnt, a remélt hamburgi triplázásból (az 1987 óta semmiféle jelentős trófeát – a Ligakupát ne tekintsük annak – sem nyerő gárda áll még az UEFA-kupában, és a Bundesligában is csak három pont a hátránya az éllovas Wolfsburg mögött) semmi sem lesz, azonban a második félidőben előkerült egy hamburgi kupaspecialista. A korábban duplázó (Ingolstadt), majd triplázó (1860 München) Ivica Olic ugyanis szemfüles góllal egyenlített, és ráadásra kényszerítette a feleket.
