A bajnoki hajrá előtt belelendül a Haladás
Elkerülni a vereséget, megúszni a katasztrófát – vélekedhetett Sisa Tibor, a Bp. Honvéd vezetőedzője – legalábbis ezt sejtették a meglepő húzások, az összeállítás, a hadrend átszervezése. A szakvezető kihagyta az utóbbi időben formán kívül lévő Rabóczki Balázst, s a hosszú idők óta mellőzött Tóth Ivánt állította a kapuba; a bal oldali védő pozíciójába a középpályán korábban becsődölő Misheck Lungu került, míg a center mögé a jobb oldali védőként sorozatban betliző Dragan Vukmir. S ezzel még nem volt vége a váratlan húzásoknak, az igazi meglepetést a 16 esztendős Vólent Roland kezdőcsapatba állítása jelentette. A kispadon pedig Hercegfalvi Zoltán ült, akit a honi mezőny egyik legjobb támadójának tartanak. Sisa Tibor tehát a védekezésre, a biztonságra fektette a hangsúlyt, s bizony így a Honvéd elvétve került az ellenfél kapuja elé.
Nem úgy a szombathelyiek, akik harminc perc elteltével már a hatodik szögletüket rúghatták, de tegyük hozzá rögvest, kevés sikerrel. A félidő hajrájában azonban mégis megszerezhette volna a vezetést az egyébként jobban futballozó Haladás, ám Oross Márton olyan helyzetet hagyottki, amilyet a serdülőben sem szoktak. Kenesei Krisztiánnak egy helyzet is elég volt a góllövéshez, s ezzel nyolcadik góljával a házi versenyben megelőzte Rajos Gábort.
A második félidőben már a harcosabb, „bátrabb” Honvéd futballozott, Dragan Vukmir végre a helyére került, vissza a védekező középpályás pozícióba, és noha feljebb tolta védekezését a vendégegyüttes, de elöl nem tudta megbontani a hazai védelmet. Leginkább azért nem, mert a tizenhatos előtt a rövid, kényszerítő passzokra épülő, védelmet megbontó taktika helyett csak tanácstalanul ívelgettek Takács Ákosék.
A mérkőzés tehát nem igazolta Sisa Tibor meglepő húzásait, sőt inkább azt, hogy a Honvéd kényelmes, erőtlen, és elképzelés nélküli futballra képes csupán. Bár az igaz, a nagy különbségű vereséget így megúszta, de mert az első félidőben lemondott a támadásokról, hiába futballozott célratörőbben a másodikban, a vereség eleve garantálható volt, annnak ellenére, hogy a Honvéd néhányszor megmutatta, talán támadni is tudna.
