A Vasas 9–0-s előnye birtoká ban érezte, semmi, de semmi baj nem történhet vele a Népligetben. Legfeljebb kikap, és becsületpontokat szerez a Ferencváros. Nem biztos viszont, hogy a hazaiaknál mindenki úgy gondolta, feltétlenül szükség van a szépítésre, legalább több energia marad a majdani, bronzéremért folyó párharcra. Nem úgy tűnt, hogy Somossy József ezen a véleményen van, a medence túlpartján is észre lehetett venni, mint osztja ki időnként játékosait, akik – a megszállott edző úgy vélte – a Fradihoz méltatlanul pólóznak.
A Vasas lazán dobálta a gólokat. Hosnyánszky Norbert az egyik emberelőnyös támadásnál lóbálás közben olyankor lőtte el a labdát, amikor más játékos éppen visszafelé, lövésre szokta lendíteni a karját, utat is talált a blokkoló kezek között a kapuba. Varga Dénes szintén ütemen kívül ejtett egy gólt a támadóidő lejártának pillanatában, Tóth Márton megúszás utáni felső sarkos pöcköléssel járult hozzá a látványhoz, s hamarosan a vendéglátó számára elég csúfos, 4–13 lett az állás.
De a Vasas, amilyen lazán kezdte, olyan lazán is fejezte be a mérkőzést, ez a védekezésére is vonatkozik, így végül úgy-ahogy tisztességes eredménnyel tudta le az elődöntőt az FTC. Bár a találkozó elején rövid ideig vezettek a hazaiak, mégpedig a nap legszebb góljával – Marnitz Gergő beforgatta a védőt, és átejtette Nagy Viktort –, a meccs derekán fórból sem nagyon volt esélyük gólt szerezni, úgy betömörült és úgy zárt a Vasas-védelem. A középső két negyedben így el is döntötte a továbbjutást, és mostantól várhat finálébeli ellenfelére.
