REAC: már biztos a kiesés
Már csak az elnökben, Forgács Józsefben bízhatnak a rákospalotaiak.
A napokban Joseph Blatter FIFA-elnöktől kapott Magyar Labdarúgásért Érdemérem után a klub irányítói, a játékosok, sőt még a Palota Ironfist szurkolócsoport lelkes képviselői is köszöntötték az évek során több százmillió forintot a csapatra költő elnököt, s kérték, bármi is történjen az együttessel, támogassa, s tartsa továbbra is életben Rákospalotán a minőségi labdarúgást.
A nagy örömködés közepette még senki sem sejtette, hogy a kieső zónától egy helyezésnyire szerénykedő paksiak már az ötödik percben az ünneplők arcára fagyasztják a mosolyt. Kiss Tamás gólja után ugyanis már számolgatni sem volt érdemes. Érthető hát, ha a lelátó népe inkább a REAC múltjával, mint jelenével s jövőjével foglalkozott.
A lelkes rákospalotaiak éppen Forgács József áldozatos tevékenységének, no meg Urbán Flórián vezetőedzőnek köszönhetik, hogy 2005-ben feljutottak az élvonalba, s újoncként a tizennegyedik helyen végeztek. Mégsem erre lehetnek a legbüszkébbek, hanem arra, hogy tavaly – igaz, Aczél Zoltán irányítása mellett – a tizenkettedik helyen végzett az együttes. Minden évben a megélhetésért küzdött az alacsony költségvetésből működő klub, s az elnök és a vezetőség, „ha vért izzadva is”, de megteremtette a működés feltételeit. S úgy tudni, így lesz ez a második vonalban is. Ezt erősítette meg a szünetben az ünnepelt Forgács József, aki nem tudni, a szomorúságtól vagy a meghatódottságtól könnyezett-e, s végül azt mondta: „Nincs más hátra, mint hogy megnyerjük az NB II-t, és visszakerülünk a legjobbak közé, természetesen velem, mert nem hagyom cserben a klubot. Nem tehetem, s nincs is okom rá.”
Ugyan Nyerges Krisztián egyenlítő gólja még felcsillantott a reményt, s az optimistábbak újra nagy-nagy számolgatásba kezdtek, de aztán a félidő hajrájára a Paks jelezte, nyugodtan zsebre tehetik a hazaiak a számológépeket… Egyébiránt, mint ahogy ebben a bajnokságban már megszokottá vált, a REAC sorsdöntő mérkőzésére is csak kevesen voltak kíváncsiak. Úgy tűnik, a klub sorsának alakulása csupán a kerület lokálpatrióta, futballt szerető lakóit hozza lázba.
Az első félidőben eldőlt minden, úgyhogy sok izgalom már nem akadt a folytatásban. A rákospalotaiak beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Nem titok, a REAC jobb labdarúgóit különböző klubok csábítják, s nem lesz könnyű együtt tartani a csapatot, de hát a rákospalotaiak tudják ezt, hiszen hozzászoktak már a nehézségekhez: kis klub, szerény költségvetés, átlagos futball, de csupa szív játék – a REAC-nak ebből kell újraépítenie a jövőt.
Győzelmével a Paks most már kissé megnyugodhat, mert bár a BFC Siófok matamatikailag még behozhatja a hátrányt, de a Gellei Imre vezette csapat Rákospalotán is bizonyította, hogy sokkal többre képes a jelenlegi helyezésnél. Csak találgatni lehet, mi az oka a tavaszi bukdácsolásnak, annak, hogy noha rendre jó, izgalmas mérkőzéseket játszik a Paks, a győzelmek mégis elkerülték, kivéve eddig a Vasas és REAC elleni „diadalt”.
