„Persze, jól játszott Kovalcsuk, de nemcsak ő, a többiek is kitettek magukért. Ott van például Brizgalov, aki szintén remek volt”– hárította el Vjacseszlav Bikov,az orosz válogatott szövetségi kapitánya az újságírók azon megjegyzését, amely szerint az Atlanta Thrashers 26 éves csillaga egymaga nyerte meg csapatának az amerikaiak elleni rendkívül izgalmas elődöntőt.
Pedig tényleg Ilja Kovalcsuk volt a nyerőember…
Mert hiába játszottak meggyőzőbben az oroszok, ha a csatárok a jónál is jobb helyzeteket kerestek, s bizony időnként már ők is belebonyolódtak a maguk által agyonkomplikált támadásokba, máskor meg az amerikaiak védekeztek szenzációsan. S éppen Kovalcsuk volt az, aki mindezt megunva céltudatosan kapura törve két gólt is összehozott: egyet szerzőként, egyet pedig előkészítőként jegyzett. Nem meglepő, hogy őt választották meg a szbornaja legjobbjának ezen a meccsen, még úgy is, hogy 2–2nél a mindent eldöntő harmadik orosz találathoz már semmi köze sem volt. Azt a Radulov, Gorovikov kettős – előbbi lőtt, utóbbi a kapu előtt beleért a korongba – szerezte emberelőnyből, nemegészen két perccel a lefújás előtt. Bikovról viszont kiderült, hogy nemcsak fantasztikus játékos volt, de remek diplomata is: gyaníthatóan szándékosan emelte ki név szerint Brizgalovot, a Phoenix kapusa ugyanis a fehéroroszok elleni negyeddöntőben mélyen tudása alatt védve betlizett, és most bizonyára helyreállt az önbizalma.
Amiből a kanadaiaknál sincs hiány, s ezt bizonyították a svédeknek is. A skandinávok ugyan próbáltak kapaszkodni, sőt a második harmad első felében közel is jártak ahhoz, hogy kiegyenlítsék a Derek Roy által szerzett kanadai előnyt, de aztán a juharlevelesek 45 másodperc alatt bevertek még kettőt, amivel a maguk részéről eldöntöttnek tekintették a párharcot, s lelkiekben talán már az aranycsatára készültek. Tavaly Kanadában az oroszok nyertek, most Svájcban jöhet a második menet: Oroszország–Kanada világbajnoki döntő – ismét. Semmi kétség: csúcsrangadó lesz csúcshokival…
