Már csak 15 nap, és egy meden cében láthatjuk az elmúlt három olimpiai játékok 21 hősét (illetve a külön meghívót kapó Vincze Balázst). A június 19-i Vodafone Aranygáláig lapunkban bemutatjuk a főszereplőket, most a két kapuson, Kósz Zoltánon és Gergely Istvánon a sor.
A 41 esztendős Kósz már a szöuli olimpián is ott volt, mindöszsze 21 évesen már ő védhette a válogatott kapuját. Barcelonáról lemaradt, Atlantában viszont már újra lehetőséget kapott – ráadásul azt követően, hogy 1993-ben a gyógyíthatatlannak hitt Crohnszindromát diagnosztizálták nála. A súlyos betegségből felépült, a Vasassal KEK-et nyert, Kemény Dénes pedig az atlantai negyedik hely után is számított rá, sőt kinevezte csapatkapitánynak az időközben légiósnak álló kiválóságot. A legenda szerint Sydneyben a csoportmeccsek utáni pesszimizmusát úgy küszöbölték ki a társak, hogy egyik este leitatták, Kósz pedig parádézott az egyenes kieséses szakaszban, és harmadik olimpiáján végre megszerezte a hőn áhított aranyérmet.
Poszttársa, Gergely István a Kósz utáni időszakban került be a válogatottba. A dunaszerdahelyi kapus korábban a szlovákok hálóját védte, a 2003-as vb volt az első világversenye magyar sapkában. Rögvest aranyat nyert a csapattal. A folytatásban is bizonyított: 2004-ben kulcsembere volt az Euroligában diadalmaskodó Honvédnak, Athénban olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába. A 2005-ös vb után kevesebb lehetőség jutott neki a nemzeti csapatban, de 2008 elején ismét meghívót kapott, sőt a málagai Eb-t követően csak kapusposzton váltott Kemény Dénes kapitány: Nagy Viktor helyett őt vitte Pekingbe. Ott a Montenegró elleni elődöntőben káprázatosan védett, ezzel kulcsszerepet vállalt a válogatott döntőbe jutásában.
