A CONCACAF-zónában a nagyok szenvednek, a kicsik erőtől duzzadnak – és menetelnek Dél-Afrika felé. A legutóbbi játéknapon az amerikaiak három nappal korábbi legyőzésétől önbizalomban csak tovább erősödő, listavezető Costa Rica főként a Tim Howard kapujába is betaláló – szombaton Bacoletben két gólt szerző –, mindössze 21 esztendős Celso Borges hatékonyságának köszönhetően ezúttal a 2006-os vb-résztvevő, még mindig Dwight Yorke eredményességében bízó Trinidad és Tobago pályáján nyert 3–2-re.
Mindeközben a térség örökös bajnoka, az ebben a sorozatban eddig csak szenvedő, Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitányt állásából április elején elbocsátó Mexikó újra kikapott a nekünk, magyaroknak oly kedves emlékű ellenféltől, Salvadortól. A zöld-fehérek így elrontották Javier Aguirre második kapitányi debütálását. (A legutóbb az Atlético Madridot gardírozó szakvezető egyszer, 2001–2002-ben már irányította hazája válogatottját.) A már kétszer is vb-t rendező ország válogatottja a 2–1-es vereséggel rendkívül kínos helyzetbe hozta magát. Négy pontjával a csoport 5. helyén szerénykedik, s csak az első három ér világbajnoki részvételt, a negyediknek pedig Dél-Amerika ötödikjével kell ki-ki meccset játszania a dél-afrikai utazás jogáért. Ott most Uruguay áll, az sem lesz leányálom.
A mexikóiak addig szenvedtek, amíg kikaptak, az Egyesült Államok 0–1-ről fordított Honduras ellen a chicagói Soldier Field 55 647 nézője legnagyobb megelégedésére. Az amerikaiak vb-selejtezőn ezt megelőzően 24 éve, 1985. május 15-én tudtak talpra állni vesztett helyzetből – Trinidad ellen. Akad azonban ennél figyelemre méltóbb statisztikájuk is: hazai pályán ez volt sorozatban az 53. veretlenül megvívott meccsük. (A most legyőzött ellenfél nyert az Egyesült Államokban 2001-ben.) „Roppant nehéz helyzetbe kerültünk volna, ha nem győzünk” – mondta a szintén amerikai rekordot jelentő, a selejtezőben 11. gólját tizenegyesből rúgó 110-szeres válogatott Landon Donovan.
