Van, aki jó szívvel jön haza

Jó éve volt.Jó éve volt.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt rossz – pontosított Sándor György. – Igazán jó akkor lett volna, ha két aranyérmet szerzek.

Az Újpesten múlott...

Mielőtt bárki félreértene: örülök a második helynek. Sőt ismerve, hogy milyen feltételek mellett végzett a Debrecen mögött a csapat, azt mondom, az ezüst arannyal ér fel. Ezért nem is teszek különbséget a magyarországi ezüst és a bolgár arany között, számomra mindkettőnek ugyanakkora értéke van. Talán azért is, mert úgy érzem, hiába töltöttem itt is, ott is csupán fél évet, mindkettőért megdolgoztam.

A télen szerződött a Litekszhez. Nem aggódott a kinti viszonyok miatt?

Érdekes, nem ön az első, aki efelől érdeklődik. Nem árt tisztázni tehát, hogy a legkisebb félsz sem volt bennem, de ha lett is volna, hamar tovaszáll, ugyanis – a futballt illetően – Bulgáriában jobbak a körülmények, mint idehaza. Az elmúlt hónapokban gyűjtött tapasztalataim alapján furcsállom azt is, hogy a tőlünk keletre fekvő nemzeteket hajlamosak vagyunk lenézni. Ezzel szemben az igazság az, hogy bármerre nézünk, jobbra vagy balra, fel vagy le, keletre vagy nyugatra, mindenki előttünk jár. Amikor Lovecsbe igazoltam, tudtam, mi vár rám, tudtam, hogy a karrieremben előrelépés lesz ez az időszak.

Bevált a számítása?

Kijelenthetem, hogy fejlődtem. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a bolgár élvonalban jobb csapatok ellen játszhattam, mint az NB I-ben.

Kemény bírálat.

Nem bírálatnak szánom, ez tény. Megjegyzem, ezen nem szabad csodálkozni, hiszen jó néhány klub sokkal jobb háttérrel dicsekedhet, mint a legtöbb magyar egyesület. Személyes példát mondok: a Liteksszel másfél hónapig edzőtáboroztunk, hol Dubaiban, hol Törökországban. Mint kiderült, ez nem egyszeri alkalom volt, évente kétszer készülhet luxuskörülmények között a gárda. Ha ez nem lenne eléggé meggyőző, elmondom, hogy az egyesület csak azért alkalmazott egy főorvost, hogy a nap minden percében a labdarúgók rendelkezésére álljon. A doktor egy lovecsi szállodában lakott, a családja pedig négyszáz kilométerre onnan, Várnában. Viszont ha valamelyik játékosnak hajnali fél kettőkor orrcsepp kellett, a doki már vitte is neki.

Gyanítom, ennél nagyobb élményei is voltak.

Kettő is. A Pirin három nullás legyőzésével megnyertük a kupát, aztán az utolsó előtti fordulóban a CSZKA Szófiát vertük meg egy nullára. Mivel a két meccs között csak néhány nap telt el, a bulit összevonták: a katonacsapat legyűrését követően akkora fiesztát hoztak tető alá, amekkorát Lovecs, ez a harmincezres kisváros talán nem is látott. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy a tulajdonos az összes bolgár sztárt meghívta az ünnepi vacsorára.

Maradhatott volna?

Mivel hétfő óta az Újpest foglalkozásait látogatom, és a szerződésem további egy évre a Megyeri útra köt, ez a kérdés nem aktuális. Habár… Na jó, mivel a negatív reklám is reklám, elmondom: noha a klub vezetői elégedettek voltak velem, nem titkolták, azért az összegért, amelyet értem kértek, jobb futballistát is vásárolhatnak. Ez részint az én kritikám, részint a magyar fociban uralkodó üzletpolitikáé. Merthogy erre kell számítani, ha valakiért túl sok pénzt kérnek. Hozzáteszem, megértem a hazai klubokat, hiszen szinte nincs más bevételi forrásuk, mint egy-egy labdarúgó eladása – természetes, hogy abból akar meggazdagodni az érintett egylet.

Nem tartja visszalépésnek, hogy itthon kell folytatnia?

Egyáltalán nem. Jó szívvel jöttem haza, ráadásul nem is akárhová, hanem Újpestre. Itt mindig rang futballozni. Tényleg örülök, hogy újra viselhetem a lila-fehér dresszt.

Mit gondol, meddig?

Abban bízom, hogy amíg az Európa-ligában érdekelt lesz a csapat, a velem együtt külföldről hazatérő Vermes Krisztián és Vaskó Tamás, továbbá a kulcsemberek közül Kabát Péter, Rajczi Péter, Tisza Tibor, Balajcza Szabolcs és Bori Gábor is a Megyeri úton marad. Ha keményen dolgozunk, a tavasszal is együtt lehet még ez a csapat.

Jövő ilyenkor szívesen beszélne egy újabb bajnoki ezüst és egy kupaarany történetéről?

Attól függ, hol szerzem.

Mondjuk, Újpesten.

Részemről rendben. A lényeg, hogy nyerjünk valamit. Bár…

Bár?

Említettem már, az egy arany, egy ezüst párosításnál vonzóbb a két arany…