Mint a hidegháborúban

Akár a negyeddöntőért, az elő döntőért is teljes erőbedobásra kényszerült Dinara Szafina – megint három játszmábansikerült nyernie. Az a görcsös akarat, amely a Roland Garros döntőjében a vesztét okozta, most is majdnem bajba sodorta: akár a nyolc közé jutásért, a négy közé kerülésért is játszmahátrányból kellett fordítania – a német Sabine Lisicki a döntő szettben viszont hamarabb megadta magát, mint egy nappal korábban a francia Amélie Mauresmo.

A sötétbarna hajú szláv és a szőke germán szépség teniszezés közben is időnként jobban ítélte meg, hogy mely labdák szélesebbek és hosszabbak a kelleténél, mint a vonalbírók.

Így aztán a mérkőzés a jókor, ráadásul fontos pillanatokban kikért sólyomszemek meccse lett. Továbbá az ászoké, a kettős hibáké, végül pedig Dinara Szafináé.

A második szett végjátékában Szafinának túl sok rontás már nem fért volna bele; 5:4nél a játszmáért, és a játszmahátránya kiegyenlítéséért adogatott. Szettlabdájánál a második szerváját is hibásnak ítélték, ő azonban viszszanézette, és kiderült, hogy bőven bent volt. Persze nem ő lenne Dinara Szafina, ha ezek után a következő labdamenetet nem adta volna oda „ingyen” – a technika segítségét technikai hibával semlegesítette. Egyenlő, és tovább fokozódó feszültség a világranglista-vezetőben, amelyet végül Lisicki két rontása oldott fel. Egy és háromnegyed órás küzdelem után kezdhettek mindent elölről a döntő szettben.

A németben még benne maradt az előző játszma elveszítése, ki nem kényszerített hibái – és orosz ellenfele jó érzékű rövidítései – miatt rögtön elbukta saját adogatását. Következett a nap egyik leghoszszabb, és leginkább fontosnak tűnő játéka, amelynek végül semmi jelentősége sem lett. Csak annyi, hogy negyedórányi energiát kivett a továbbjutó Szafinából. Volt benne helyesen kikért challenge, volt benne kettős hiba (kettő is), csak az ász hiányzott.

Amikor végre előnybe került, és már elkönyvelte a 2:0–át az orosz, Lisicki nézette vissza egy ütését, s a németnek vagy sasszeme volt, vagy minden mindegy alapon tette. Mint kiderült, a labdája érintette a vonalat, de szinte nem is lehetett átfedést felfedezni. Mégis egyenlő lett az állás, hamarosan a játszmán belül is.

Amit irtózatos erőfeszítéssel kicsikart Lisicki, pillanatok alatt semmissé tette újabb hibáival, és megint hátrányba került. Szafina következetesen az alapvonal közelébe bombázott, s ha néha túlzott erőt is vitt bele az ütéseibe, bejött a taktika, a német a lábától nemigen kaparhatta vissza a labdát. Szafina megnyerte a szerváját, aztán elnyerte megint Lisickiét. Utolsó fegyverként ápolást kért a német, dörzsölték, jegelték a vádliját, az orosz viszont rájött, hogy a legjobb, ha közben gyakorolja a szervákat. Úgy belejött, hogy alig zavarta, amikor az ellenfele újfent ott állt vele szemben.

Ennek 40:0 lett a következménye, Szafina különös lelkivilágának pedig az, hogy három kettős hibával folytatta. Csak azért nem lett belőle bréklabda, mert kikérte maradék challenge-ét, a számítógép pedig ismét neki adott igazat.

Ettől kezdve nem volt megállás az elődöntőig, amelynek során a könnyedén továbbjutó Venus Williams vár rá. Aki füvön azért esélyesebb az orosznál.