Elsiette?Elsiette?
Az elődöntőmet? El. Egy mérkőzés öt percig tart, nem félig. De nagyon ki akartam dobni a japán srácot, be is léptem, aztán én repültem.
Pedig az ellenfél csak tizenkilenc éves…
Én is csak huszonkettő vagyok, ráadásul ő japán. Minden japán jó. Japán a sportág. Pedig aranyat akartam nyerni, mindenki más is azt várt tőlem.
Nem sok érmünk van, a bronznak is örülni kell.
Természetesen. A görög viszont alapvető hibákat követett el a bronzmeccsen. Kétszer is nekilökött a tévének. Már rég állt a játék, ő meg kidobott. Tudta, hogy birkózó volt?
Nem, de ott is van széle a szőnyegnek…
Ha nem ilyen versenyen lettünk volna, nem is álltam volna jót magamért.
Nem zavarta meg nagyon a nyári programot az universiade?
Nem, mindig is el akartam jönni egyre. 2007-ben úgyis lemaradtam, mert az universide után egy hónappal rendezték a világbajnokságot, és két formába hozás nem fért volna bele ilyen rövid időn belül. Csapatban folytatom szombaton. Amúgy is lesz még cselgáncsérmünk, akár arany is: Csernoviczki Éva és Baczkó Bernadett is esélyes, de akár még Ungvári Attila is lehet dobogós. Ő nagyon jó, a sérülése is rendbe jött már, amúgy is csupán azért hagyott ki, mert nem akarta megerőltetni a vállát. Az ő dolga annyival nehezebb, hogy állítólag különengedéllyel itt van a nagyon erős kínai Ceng Csin-tung. Kemény ellenfél.
Mint a japán?
Mint a japán.
