Rohanó világ

Mint szinte minden az életben, a gyorsaság is relatív. Cristiano Ronaldo hozzám képest villámgyors, a szellőléptű jamaicai sprinterhez, Usain Bolthoz viszonyítva már nem annyira… A labdarúgásban a gyorsaság és a kiemelkedő erőnlét alapkövetelmény, ezek hiányában képtelenség eredményt elérni a nemzetközi mezőnyben. Azt – sajnos – tudjuk, hogy a magyar klubfutball az elmúlt években, évtizedben gyakorlatilag semmiféle maradandót nem produkált, akadt ugyan egy-két meghökkentő eredmény – például 2005-ben a Hajduk Split–DVSC 0–5 –, de többnyire fájdalmas kudarcok jellemezték, jellemzik a mieink „meneteléseit” a nemzetközi kupaporondon. A múlt csütörtökön lejátszott Szombathelyi Haladás–Irtis Pavlodar (1–0) Európa-liga-selejtezőt követően a vendégek edzője, Leonyid Nazarenko igencsak lesújtó véleménnyel volt a Hali játékosairól: „A magyar csapat nem gyors, lassan, azonos sebességen szövi az akcióit, a játékosai egyenként sem robbanékonyak, fürgék, meg voltam győződve arról, hogy gyorsaságunkkal már Szombathelyen legyőzzük riválisunkat. Hazai környezetben a sebességkülönbségnek érvényesülnie kell, Kazahsztánban fordul a kocka.” Ezt mondja, ezt meri mondani egy, a világ futballjában semmit sem számító, névtelen csapat edzője. Ettől persze még lehet igaza. Ami nem jelenti egyben azt is, hogy a dallamos nevű, egyébként grafitszürke futballistákat magában tömörítő Irtis Pavlodar legyőzi, kiveri a Halit, de… Nem Leonyid Nazarenko az egyetlen, aki észrevette, hogy a magyar csapatok enyhén szólva sem száguldoznak a pályán. A Steaua Bucuresti olasz trénere, Cristiano Bergodi megtekintette az Újpest maribori edzőmeccsét, majd a következőket nyilatkozta a lilák védelméről: „Jók a középső védőik, de lassúak, és egy gyors csapat kihasználhatja ezt a sebezhetőséget… Mivel a mi csapatunkban sok rendkívül gyors játékos van, erre a gyenge pontra építhetünk is a támadásban.” Puff neki! Vajon mi lehet az oka annak, hogy az itthon játszó magyar futballisták a nemzetközi mezőnyben rendre lassúnak, körülményesnek minősülnek? Netán nem edzenek eleget? Ez ma már kizárható. Sőt, időben talán többet is töltenek a pályán, mint ellenfeleik. Az intenzitás? Ezen a téren már akadhatnak gondok, de inkább úgy gondolom, hogy a legnagyobb probléma a kiválasztásban keresendő. Mi dönti el, hogy egy gyermekből nemzetközi klasszis, vagy csak középszerű futballista válik? Szerintem három tényező: 1. a genetika; 2. a fehér (gyors) és vörös (lassú) izomrostok aránya; 3. lélektani összetevők, motiváció! Megalapozott reményt nyújthat a honi szurkolók számára a XXI. század egyik legnagyobb magyar találmánya: a labdarúgóakadémia. Ezekben az intézményekben – ha igaz – már nem ránézésre megy a kiválasztás. De még így is nehéz lesz utolérni a világot…