Asbóth József emlékére

Ha valakinek két dátum vetődik fel a születésével kapcsolatban, nem biztos, hogy annak emlékét méltón kezeli az utókor, mivel olyan fontos dolgokban, mint a születés, illik dűlőre jutni. Így van ez Asbóth József esetében is, mert a kereső a tényleges, 1917-es születési dátuma mellett bizony 1911-et is kidobja. Némi kutakodás után azért kiderül, hogy a honi teniszsport Grand Slam-versenyen egyéniben egyetlen férfi győztese utcát kapott szülővárosában, Szombathelyen, és Budapesten a XI. kerületi önkormányzat 2002-ben emléktáblát avatott a Bartók Béla út 75. számú házon, ahol Asbóth 1943 és 1958 között lakott. Ezután külföldre távozott, Belgiumban ifjúsági játékosokkal foglalkozott, később egy müncheni klub edzője lett, s a bajor városban hunyt el 1986-ban. Gyors volt, technikás, még az ellenfél gondolatát is kifürkészte, igazi úr volt a hosszú nadrágos tenisz korszakából. Az idei wimbledoni torna férfi egyesének döntőjét közvetítő Kaplár F. József fején találta a szöget, amikor a hosszú nadrágban bemelegítő Federer kapcsán Asbóth nevét említette – más kérdés, napjaink sztárjai közül stílusát tekintve szinte csak a svájci játéka eredeztethető az egykori „hoszszúnadrágos” világból. Asbóth 1947-ben megnyerte a Roland Garroson a férfi egyest – a dél-afrikai Eric Sturgesst győzte le 8:6, 7:5, 6:4-re –, vegyes párosban Körmöczy Zsuzsával az oldalán elődöntőbe jutott. Ezt megelőzően Wimbledonban szintén elődöntős. A párizsi sorozat negyeddöntőjében az 1946-ban wimbledoni bajnok francia Yvon Petrát győzte le, az elődöntőben az amerikai Tom Brownt, majd következett a dél-afrikai. Hogy Asbóthot elhelyezzük a klasszisok között: olyan hírességek, mint Guillermo Vilas, Andre Agassi, Yannick Noah vagy Michael Chang hozzá hasonlóan egyszer diadalmaskodtak szingliben a Roland Garroson. A magyar 1947-ben 9., egy évvel később az esztendő első világranglistáján 8. volt John Ollif nem hivatalos sorrendjében. (Jelenleg a francia Joe-Wilfried Tsonga a 8., Fernando Verdasco a 9. az ATPranglistán.) A Davis-kupában 16 mérkőzésen lépett pályára 1938 és 1957 között, 41 mecscséből egyesben 18, párosban 6 győzelmet szerzett. A párizsi döntőt megelőzően ezt nyilatkozta: „Győzni fogok, ha utána hordágyon visznek is le.” Nem kellett hordágyon levinni. Taróczy Balázs, párosban párizsi és wimbledoni bajnok jól ismerte őt. Még ifiként nagy sikereket ért el Monte-Carlóban, ahol a Grand Slam-győztesek, így Asbóth is nagy tiszteletnek örvendett. „Nagyon örültem, amikor a nyolcvanas években egy Vasas-jubileum kapcsán hazajött, és a Budapest Sportcsarnokban Körmöczy Zsuzsával ütögetett” – mondta Taróczy. A legtöbb, amit sportoló aktív korszaka után elérhet, hogy sportlétesítményt neveznek el róla. Márky Jenő Római Teniszakadémiája vasárnaptól Asbóth József nevét viseli.