Lábak, lovak, emberek
A Népstadionnal mindig baj van. Igen, a Népstadionnal, mert Puskás Ferenc (hír)neve és emléke többet ér annál, hogy piszlicsáré, a napi hasznon túlemelkedni képtelen ügyekbe belekeverjük a hivatalos elnevezést.
Mint amilyen most a Madonna-koncert.
Amelynek kapcsán a meghirdetés óta tiltakozás tiltakozást követ. Az eredetileg kijelölt helyszín, a Kincsem park okán a lóbarátok tértek ki a hitükből, mondván, az állatokat igencsak megviselheti a hatalmas zajjal járó felhajtás, érzékeny, a feszültséget különösen rosszul tűrő nemes élőlényeknél ez – valljuk be – természetes alapállás.
Alighogy félig-meddig csatát nyertek a négylábúak, máris jött a mentő ötlet: két lábon biztosan elviselhetőbbek a celebőrület következményei. Még akkor is, ha a lábaknak a koncert után nemes, tíz- és tízezreket megmozgató célok szolgálatában illik maradandót alkotniuk, a nemzeti tizenegy ügyét kell sikerre vinniük.
Ami a koncerteken a hangosítás, az a futballmeccsen a talaj, ahogy a celebnek nem mindegy, hogy hangjának minden árnyalata eljut-e a hallgatóhoz, úgy a játékos se hányhat fittyet arra, hogy a körülmények hátráltatják-e vagy sem abban, hogy a legjobb tudásával szolgáljon. Van elég baja az ellenféllel, miért kell még jobban megnehezíteni a dolgát?
Robbie Williamsszel és a Rolling Stonesszal már pórul járt a magyar futball. Most Madonna fenyeget. Meg a szerződésszegés veszélye, bár aligha hiszem, hogy a Népstadion elöljáróit az esetleges bevételen kívül bármi más is érdekelné. Talán eszükbe sem jut, hogy a futballszövetségnek mint bérlőnek kötelesek biztosítani „az ingatlan zavartalan használatát”, s garantálniuk kell, hogy harmadik fél nem juthat olyan jogokhoz, amely a bérlőt, azaz esetünkben végső soron a válogatottat „a szerződésszerű és rendeltetésszerű használatban akadályozná vagy korlátozná”.
Márpedig egy szétbarmolt pálya nagy akadály ott, ahol guruló tárgy (hivatalosan: labda) áll a középpontban, főként akkor, ha alapvetően a korlátoltság korlátoz.
