„Magyarok? Itt biztosan nem.”
Ezzel fogadott minket a Roma Team uszoda egyik alkalmazottja, amikor közöltük vele, hogy a férfiválogatott edzésére érkeztünk. Az egyébként rendkívül készséges úr a telefonos segítség igénybevétele után közölte, hogy a mieink által csak „prérinek” csúfolt, Rómától 14 kilométerre lévő Salaria Sport Village-ben gyakorolnak a fiúk, de mire hosszas nyomozás után mégis büszkén közölte, jönnek a magyarok, már érkezett is a válogatott busza, vagyis semmi gond, láthattuk a férfiválogatott gyakorlását.
A komplexum büféjében előbb azért megcsodáltuk az itt tréningező csapatok autogramkártyáit és az általuk dedikált zászlókat, amelyeket büszkén őriznek a helyiek. Az olaszok a magyar és a horvát szövetség aláírt zászlóját rakták ki a fő helyre, csatlakozva az előttük szólóhoz, miszerint jelenleg ez a két legjobb válogatott.
A fiúk délelőtt a spanyolokkal kétkapuztak, délután pedig úsztak, a lövéseket gyakorolták, mindemellett az új sapkákat próbálgatták. A pólósok fejvédőjét azért kellett kicserélni, mert nem felelt meg a nemzetközi szövetség (FINA) igényeinek a sapkán lévő logók mérete. A többség egy-két perc után már dobja is ki a sapkát, mondván, tökéletes lesz, Kis Gábor azonban sehogyan sem akar boldogulni vele.
„Miért van az, hogy Gergőnek jó, nekem meg nem?” – olvashatjuk le a center szájáról. Kemény Dénes meg is jegyzi, Kiss Gergely (őt szokták zrikálni a társak, hogy nagy a feje) aranyba fogja foglalni Kis Gábor nevét. Végül megszületik a megoldás: a center füle jó helyen van, ellenben a többieké rosszul áll, ezért jó rájuk a sapka.
„Nagyon hasznos volt a vasárnap. A vízilabda minden elemét végigvettük a délelőtti és a délutáni gyakorláson” – mondta a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely, akivel hosszabb beszélgetésre nem volt időnk, mivel már pattant is fel a buszra, hogy ott ne hagyja az uszodában.
