A p.....a!
Elnézést, Dénes: szerintem van szerbfóbia! Sajnos egyre több jel utal erre. Ezúttal nemcsak eredmény tekintetében álltunk jobban, a lélektani előny is nálunk volt (2–5-ről 7–5), ám ez sem bizonyult elegendőnek. Aztán ott van még az utolsó támadás: Varga Dániel a kapuval szemben, emberelőnyben sem merte ellőni a labdát, a felelősséggel karöltve passzolta tovább. Tudom, hipotézis, de máskor megtette volna – ahogy szokta. Túloldalt azonban a szerb gárda állt. Amelyet az athéni olimpia döntője óta képtelen legyőzni a csapat. Valami megmagyarázhatatlan okból, de a délszláv rivális ellen működésbe lép a kézifék. Valahogy rendre „behúzódik”. Ezúttal a játékvezetők is segítettek ebben (kevésbé finoman fogalmazva következetlenül, szemét módon fütyültek), mindazonáltal nem csak ezen múlt. Vagy nem ezen… „Az eredményjelző mindig őszinte” – mondtad felettébb higgadtan a meccs után. Hadd éljek vissza megjegyzéseddel: a magyar–szerb tábla legutóbbi tíz derbije egy döntetlent, kilenc vereséget mutat. Őszintén. A szurkolók természetesen velünk együtt szeretik a csapatot. Viszont velünk együtt elegük van már a szerbek elleni vereségekből. Aki mást mond, az vagy nem nektek drukkol, vagy több mint szurkoló (bennfentes, illetve a srácokba elvakultan szerelmes lány). A p......a! Félreértés ne essék: Sydney, Athén és Peking is álomszép volt, a többi sikerrel együtt felejthetetlen mindhárom, Dejan Udovicsics szerb kapitány szavai („Szívesen elcserélném az összes eredményünket a magyarok olimpiai aranyérmeire”) mindazonáltal cseppet sem érdekelnek. Az ő szemszögéből érthető, de engem nem vigasztal. Más kérdés, azt kívánom neki, London után, a 2013-as dubai világbajnokságon hasonló szavakat kelljen formálnia. Addig csak megszűnik ez a fóbia, ugye, Dénes?
