Gratulálunk! Világbajnok!Gratulálunk! Világbajnok!
Még fel sem fogtam, köszönöm.
Fantasztikus volt!
Tényleg az. És rettentően fárasztó. A világbajnokság utolsó napja, nagyon sokat úsztam már, kimerültem.
A vízben nem látszott, szinte szárnyalt.
Tényleg?
Biz’ Isten!
Tudtam, ha háromszáznál az élre tudok állni, sikerülhet. Az edzőm azt mondta, akkor biztos, hogy nyerek.
Az élre állt. Ezek szerint így volt megtervezve?
Valahogy így. Bevallom, az utolsó száz méteren nézelődtem is kicsit, nem láttam senkit. Már azon is elgondolkoztam, egyáltalán tart-e még a verseny. Úsztam, ahogy bírtam, mondtam magamban, hogy gyerünk, gyerünk Katka, meg kell, hogy legyen.
Simán meglett!
Örülök, hogy az lettem, ami mindig is akartam!
Mi történt önnel az Egyesült Államokban?
Feltöltődtem. Itthon belefásultam az egészbe, egyedül úsztam Baján, csak úgy elvoltam. Az igazat megvallva nem is úszni mentem ki, hanem tanulni. Az ösztöndíjat persze a sport miatt kaptam, de úgy voltam vele, ha már ott vagyok, csak a tanulásra koncentrálok.
Ehhez képest…
Olyan csoportba kerültem, amelyikben napról napra jobban éreztem magam, amelyben ismét ráéreztem a sportág ízére. Sokat segített, hogy többen voltunk, húztuk egymást, újra elhittem, hogy van még keresnivalóm ebben a sportban.
Döbbenetes, hogy ennyin múlt.
Igen, az. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy kimentem, persze a hazai edzőknek is sokat köszönhetek. Mindenkinek, aki újra bízott bennem.
