Egy óra elteltével sem szelídültek a vonások: a Levadia bírta a Loki tempóját, nem akart elfáradni, a debreceni pontatlan utolsó passzok (számos szélről belőtt labda suhant el Martin Kaalma és a magyar támadók orra előtt) pedig nem csupán a publikumot, a hazai játékosokat is idegesebbé, de legalábbis türelmetlenebbé tették: a fehér mezesek siettették a befejezést – egészen a 70. percig.
Varázslatos, különleges perc: Tallinnban Leandro révén szintén ekkor szerezte a (győztes) gólt a DVSC. Akkor Adamo Coulibaly jegyezte a gólpasszt, ezúttal a francia-szenegáli csatárnak jutott a befejező szerepkör – közvetlenül lecserélése előtt.
A bal alsó sarokba pattanó labda a közönségnél és a magyar játékosokban is gátat tört át: a lelátó tombolását csupán néhány másodpercre szakította meg a kevéssel később kiállított Denis Malov kapufája, a gólszerző helyén pályára küldött Oláh Lóránt ugyanis nagyjából hárompercenként tesztelte Martin Kaalmát.
Alighanem ez volt a mérkőzésnek az a periódusa, amikorra a debreceni kispadon ülőket sem érdekelte már, hogy mire képes az észt bajnok. Lényegesen fontosabb volt számukra, hogy sajátjaik, a magyar aranyérmes nemcsak a Levadiát, hanem önmagát is legyőzte, elbírta az esélyesség terhét, és négy év után ismét a Bajnokok Ligája csoportkörének küszöbére lavírozta magát.
Az már egy másik fejezet lesz – a szerda estére attól függetlenül lehetnek büszkék Debrecenben.
Továbbjutott: a DVSC-TEVA, kettős győzelemmel, 2–0-s összesítéssel.
