Felnőttek között – Malonyai Péter jegyzete

Ami engem illet, leginkább az fog meg Lőw Zsoltban, hogy ha akadnak is gondjai, nem a körülményekből indul ki, hanem saját magából. Arra figyel, mit kell tennie azért, hogy kisimuljanak a ráncok.

Pedig – mint mondja – az elmúlt hónapokban annyi mindenre kellett figyelnie, amennyire másnak évtizedek alatt sem. Új klub, új kollégák, új nyelv, új kultúra, mit mondjak, nem semmi. Hogy a klub az Európa-hírű PSG, a kollégák világklasszis futballisták, a nyelv és a kultúra a francia, egyrészt csak bonyolítja a dolgokat, másrészt pedig rangot jelent. Esetében azt (is), hogy amikor elcsábították Lipcséből, pontosan tudták, mit vesznek, tisztában voltak azzal, mit tud, és ami fontosabb: kifejezetten őt akarták.

Mindez önbizalmat ad neki, de ez csupán a háttér. A nagy kérdésekre a hétköznapokon születik válasz, egy-egy edzésen, a meccsek után az öltözőben, a stáb megbeszélésein, ha úgy tetszik, minden percben meg kell felelnie annak a képnek, amelynek jegyében igényt tartottak rá. Tárt karokkal várták, magyarán: bizalommal.

Ha engem kérdeznek, egyértelmű, hogy rászolgál(t). Sőt. Kifejezetten való a párizsi sztárcsapathoz, ahol a legnagyobb csillagok is felnőtt emberek, az én olvasatomban nyitottak mindenre, s ami meggyőzi őket, arra rábólintanak, mi több, teszik.

Felnőtt emberek – ismétlem –, mert ez a legfontosabb. Nem életkorilag persze, hanem mentalitásban. Tisztában vannak a képességeikkel, az értékeikkel, ám a vérükben van, hogy a jónál is van jobb, nem hiszik, hogy mindentudók, még akkor sem, ha jobb reggeleiken esetleg úgy kelnek fel, hogy a világ legjobbjának érzik magukat.

Na ja, önbizalom nélkül nem megy.

Ami persze Lőw Zsoltból sem hiányzik, ráadásul szintén nem alaptalanul, és ami fontosabb, nem dolgos múlt nélkül. Ha meg is volt írva a csillagokban, hogy tizenhat esztendővel azután, hogy nekivágott a világnak, olyan klubnál szolgál majd, ahol minden apróságnak hírértéke van, az eredményben ő van benne százszázalékosan. A személyisége.

És még nincs vége. Garancia rá, hogy boldoggá teszi, ha a nagyobbik lánya franciául énekel, a kisebbik pedig elkezd egy mondatot németül, folytatja franciául, majd magyarul fejezi be, azaz tudja, mi az igazán fontos. Tudom, hogy eljön az idő, amikor Párizsban is beleszólhat abba, mit főzzön szakács.

Elvégre a receptet ismeri.