Életfutball – Vincze András jegyzete

Volt idő (kilencvenes évek közepe), amikor a Ferencváros és az Újpest labdarúgói az ősi magyar rangadó előtti napokban fogták magukat, s eljöttek a Nemzeti Sport szerkesztőségébe, hogy a szurkolóknak, olvasóknak (azaz a focirajongóknak) kedvet csináljanak a nagy meccshez. Egy-egy jó fotó, a sztori, a show kedvéért Szabics Imre, Nyilas Elek, Mátyus János, Szanyó Károly, Szekeres Tamás szkanderezett, belevicsorgott a kamerába, egymás vállának feszült, s persze ment az ugratás, az újpesti fricskázta a fradistát, a volt fradistából lett újpesti „kapta az ívet” mindkét oldalról... Na, nem akarom elhúzni a történetet, de nagyszerű volt megélni, milyen az, amikor van hangulata a sportolásnak.

Márpedig egy jó focirangadó nem hasonlítható a ma divatos valóság- és főzőshow-hoz, futószalagra tervezett tehetséggyártáshoz: egy nagy meccs megismételhetetlen futballjelenetei a történelem részei lesznek, ám igazából akkor forog jól a világ a tengelye körül, ha az ideál, a sportoló, a labdarúgó kitör a meccs árnyékából.

S akkor ugorjunk is egy nagyot: jön a világ futballjának talán leghevesebb futballcsatája, a Celtic–Rangers összecsapás, amelynek különlegessége a fogcsikorgatás és csontropogtatás – s most e skót heveskedés apropóján előbukkant két olyan alakja a legendás, de az idők során már jócskán agyonírt sztorinak, hogy még az is kedvet kap a vasárnap kora délutáni meccshez, aki majd' kétezer kilométernyi (vagy még nagyobb) távolságból szemléli a szigetországi fociünnep eseményét. Gennaro Gattuso és Paolo Di Canio (igen, nem tévedés, két olasz ász lett a főszereplője a beharangozásnak, hiszen előbbi légióskodott a Rangersben, utóbbi a Celticben) idézi fel a skót rangadóval kapcsolatos emlékeit, s gyönyörű történeti ívekkel vezeti el a focirajongókat abba a világba (öltöző, gyep, kispad), amelyet az emlékeik tesznek aranyfényűvé és varázslatossá.

Tehát – hogy visszakanyarodjak a személyes élményekhez – valódi futballisták valódi futballkalandjai adnak muníciót ahhoz, hogy kiderülhessen, miként válik szerelmessé a játékos, milyen érzelmek dolgoznak az edzőben, aki a szünetben a cipőjét vágja a túlhevült fedezethez, avagy hogyan válhat legendássá az óvodai beíratás közben hallott megjegyzés.

Szóval, hogy a rangadók lényegét ragadjuk ki, talán elegendő csak annyit írni: a futball valóban az élet show-ja!