Steaua: a stadionavatón a BEK-győzteseket is köszöntötték – fotók

A csapat ma másodosztályú, és ugyanúgy a hadsereg működteti, mint egykor, igaz, közben perben áll a névért és a jogokért az FCSB néven ismert, „Gigi” Becali üzletember által tulajdonolt „másik” Steauával, amely ma is a topcsapatok közé tartozik Romániában. A hajdani sikeredző, Jenei Imre betegsége miatt nem jött el Nagyváradról, csak a fiatalkori képe mosolyog ránk a falról a BEK-serleggel a kezében, és távollétében méltatta őt Anghel Iordanescu, aki annak idején, már másodedzőként hidegvérrel becseréltette magát a döntőben a Barcelona ellen.

Találkozom Szatmári Lajossal is, aki a román válogatottban, Satmareanu álnéven gólt is lőtt nekünk Budapesten, s ő játszott az OFK Belgrad elleni első, 1974-es stadionavatón is a Steauában, amelynek 76 évesen ma is alkalmazottja utánpótlásedzőként.

Itt van a '86-os BEK-döntő hőse, a bánsági sváb Helmuth Duckadam, aki a Barca mind a négy tizenegyesét megfogta a sevillai döntőben, s aki örömmel újságolja, hogy hét évig dolgozott határőrtisztként a nagylaki határállomáson.

A csapat egyik legnagyobb sztárját, a Franciaországban élő Bölöni Lászlót – aki lapunk szakértője volt az Eb-meccseken – szétszedik az újságírók és a szurkolók, de aztán sikerül egy fotóra összeállítani Anton Weissenbacherrel, a nagybányai illetőségű, évtizedek óta a németországi Trierben élő volt védővel, a csapat másik olyan játékosával, akivel Jenei Imre vezetőedző négyszemközt mindig magyarul beszélt... „Weissi” a sevillai döntőben nem, de az Anderlecht elleni elődöntőben (3–0) játszott, s a River Plate elleni tokiói Világkupa-mérkőzésen (0–1) is.

Kiadvány is készült az alkalomra az első kelet-európai Európa-kupa-győztes csapat hőseinek rajzos portréjával, egyenként mindenkit egy pódiumra szólítottak a meccs végén, hatalmas ünneplés közepette (15 ezren lehettek a 31 ezres stadionban) újra átadták a kupát a tiszteletkört is sétáló hajdani győzőknek, a nevüket pedig fölvésték az új stadion falára. A 11-es számú játékos nevén minden ékezet a helyén van, és kérésére nem Ladislau, hanem László lett: László Bölöni.

Egyike azoknak, akik – ahogy a L'Équipe címlapja a döntő másnapján fogalmazott – beléptek a történelembe.

S a történelem – a stadionavató Steaua–OFK Belgrad mérkőzésre készült műsorfüzet szerint íródik tovább...