Üres frázisok – Deák Zsigmond jegyzete

Vasárnap tartják a labdarúgó Európa-bajnokság selejtező csoportjainak sorsolását, amelyre az UEFA racionális politikai és földrajzi szabályokat hozott. Egymással hadban álló vagy akut feszült viszonyt „ápoló” országok csapatai nem kerülhetnek össze, illetve a legmesszebb fekvőknek sem kell magukat túlzott utazási költségekbe verniük, csak egyet kaphatnak a tőlük távol esők közül. Sok mindenben nem értek egyet a kontinentális szövetség döntéshozóival, de ebben speciel igen, mint ahogy azzal is, amit a 2020-ról 2021-re halasztott Eb után jelentettek ki: ilyet többet nem rendeznek a gyakorlatilag teljesen széteső, bonyolult és költségnövelő logisztika miatt.

Erre most mi történik? Az UEFA „feltétel nélkül” (ez a szó szerinti idézet) támogatja, hogy a 2030-as világbajnokság megrendezésére pályázó spanyolok és portugálok mellé az ukránok is csatlakozzanak. Ha csak a fővárosokat nézzük, Kijev légvonalban 2862 kilométerre esik Madridtól és 3351-re Lisszabontól, s tudtommal egyelőre nem költözött be harmadiknak az Ibériai-félszigetre. Mi tehát ennek az értelme? „A projekt célja, hogy a labdarúgáson keresztül motivációs forrásként szolgáljon a társadalom számára, a szolidaritás és a remény üzenetével” – szól a spanyol szövetség közleménye, de talán nem vagyok egyedül, aki szerint ez mondat üres frázisok pufogtatásán kívül az égvilágon semmit sem jelent.

Maradjunk a tényeknél: Ukrajna területén jelenleg véres háború folyik, s hogy mi történik majd ugyanitt nyolc év múlva, az rejtély. Kizárólag az a biztos, hogy nem lesz olyan gazdasági és infrastrukturális állapotban az ország, hogy jó szívvel és megfelelő erőforrásokkal otthont adhasson a földkerekség egyik legnagyobb sporteseményének (immár 48 csapatos csoportkörről szól a fáma). Jelenleg a saját futballbajnokságát sem tudja normálisan lebonyolítani, a válogatott meccseit pedig Varsóban játssza. Érteni vélem, hogy ez aktuálpolitikai üzenet akar lenni, de könyörgök, miért kell ehhez megerőszakolni a józan észt? A labdarúgás nemzetközi szervezetei állandóan azt szajkózzák, hogy a politikának nincs helye a pályán (egyetértek) – akkor ez most mégis mi?

Ukrajna a vele szomszédos Lengyelországgal tíz éve, 2012-ben Eb-t rendezett (arról, hogyan kapta meg, számos oknyomozó cikk íródott a bélelt borítékok jegyében), abban legalább volt némi ráció.

Ebben semmi. Remélem, a majdani döntéshozók is hasonlóan látják.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!