Tudósítóink doyenje, Thékes István 80 éves

– Mi volt a legelső anyagod?
– Több mint ötven éve, az egyetem befejezése után és az újságíró-iskola végzése közben, ezerkilencszázhetvenegyben kerültem a laphoz. Akkoriban más volt a helyzet, ma épp hogy felvesznek valakit, már dobják is be a mély vízbe. Az első teljes névvel aláírt anyagom ezerkilencszázhetvenháromban jelent meg. A futballista Bánfalvi Sándorról szólt, aki törött lábbal készült az államvizsgájára.

– Melyik NS-cikkedre vagy a legbüszkébb?
– Amelyiket a Képes Sport mellékletbe írtam tavaly, Labdával a bordélyház kapujában címmel. A híres szegedi grundról szólt.

– Tudni rólad, hogy nemcsak írtál-írsz a sportról, hanem futballoztál, teniszeztél is.
– Így van. Szolnokon az NB I-ben, Szegeden az NB II-ben szerepeltem. Tagja voltam ezerkilencszáznyolcvannégyben az újságíró Európa-bajnokságot megnyerő magyar válogatottnak. Teniszben pedig a tollforgatók között sokszor nyertem egyéniben és párosban vb-t, utóbbiban legtöbbször Hájos Lászlóval.

– Ha már tenisz, meg kell említeni, hogy az MSÚSZ által szervezett évenkénti sportújságíró-kongresszuson a kollégák már jó néhány éve a Thékes-kupáért játszanak.
– Nagyon örültem, hogy rólam nevezték el, de lehet, hogy nemsokára már emléktorna lesz.

– Ezt nem hisszük, mivel szerencsére kicsattanó erőben vagy. Még most is játszol?
– Igen, hetente háromszor-négyszer.

– Ki a kedvenc szegedi sportolód?
– A két éve elhunyt kiváló kosárlabdázó, Hódi László, akivel egy gimnáziumba jártam, s aki ezerkilencszázötvenötben szerepelt az Eb-győztes magyar együttesben.

– Szegedről és a vármegyéből küldted, küldöd cikkeidet, interjúidat, riportjaidat. Két sportág, a futball és mostanában főleg a kézilabda a városban is népszerű, ám előbbiben kevés örömöd lehet, éppen ezért kérdezem: melyik a kedvenc csapatod?
– A Honvéd, főleg Puskás, Bozsik, Tichy miatt. Sajnos most nagyon rosszul szerepel, de anno, amikor több időt töltöttem Budapesten, gyakran kimentem Kispestre, nemcsak meccsekre, hanem az edzésekre is.

– A családban híres felmenő is található, a költő Juhász Gyula.
– Anyai nagyapám öccse volt, legkedvesebb versem tőle a Szeged című.

– Bár már így is NS-rekorder vagy, remélem, még sokáig „befűzöd a papírt”!
– Úgy gondolom, öt év még bennem van. Hálás vagyok, hogy ennyi ideje tudósítója lehetek az újságnak, volt, amikor főállásban is foglalkoztattak. Amikor a kétezres évek elején elindult egy másik sportnapilap, majd szerveztek egy harmadikat is, hívtak, de nem mentem el.

– Mivel telik majd a nyolcvanadik születésnapod?
– Munkával, tudósítok a Szeged–Kecskemét dél-alföldi első osztályú kosárlabda-rangadóról.

– Kívánjuk, hogy öt esztendőnél még tovább írj a Nemzeti Sportnak, s azt is, hogy megérd: a szegedi futballisták ismét az NB I-ben játszanak, a férfi kézilabdázók pedig a Bajnokok Ligája négyes döntőjében szerepelnek. A Jóisten éltessen nagyon sokáig!