„Professzionalizmus, elegancia, tisztelet” – így emlékeznek a klubok Jenei Imrére


Gyász: elhunyt Jenei Imre, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya
Jenei Imre a magyar labdarúgásban először az 1990-es világbajnokság után vállalt szerepet, 1991-ig a Debrecen szaktanácsadójaként dolgozott, és a hajdúsági klub meg is emlékezett a szakemberről.
A Videotont (akkori nevén Parmalatot) rövid ideig, 1994 őszén irányította.
Labdarúgó-pályafutása Aradon indult, az UTA is megemlékezett egykori védőjéről. Az aradiak felelevenítették, hogy Jenei Imre 17 évesen került az első csapathoz, majd 1957-ben igazolt a bukaresti CCA-hoz, a Steaua elődjéhez. De később is rendszeresen eljárt az aradi futballtalálkozókra.
A Steauánál érte el pályafutása legnagyobb sikereit, a bukaresti klub „minden idők legértékesebb” romániai edzőjének nevezte. „Elment edzősködni oda, egy másik világba. Nem felejtjük, és tisztelgünk az emléke előtt. Jó utat, drága Imikém!”
A Sepsinél nem dolgozott, de a székelyföldi klub is megemlékezett Jenei Imréről.
Nagyvárad fontos szerepet játszott Jenei Imre életében, irányította a helyi FC Bihort, és élete utolsó évtizedeiben itt élt. „Professzionalizmust, eleganciát és tiszteletet hagyott maga után. Jellemével, nyugalmával és bölcsességével játékosok és edzők egész generációit inspirálta.”
Gheorghe Hagival a válogatottban és a Steauánál is együtt dolgozott. „Ma egy rendkívül értékes embert, egy mentort, egy kivételes edzőt veszítettünk el. Jenei Imre sokat jelentett nekem és a román futballnak. Nyugodjon békében, Imre bácsi!”
A Dinamo Bucuresti-nél nem dolgozott, de a fővárosi klub is tisztelettel emlékezett meg róla. „A tisztelet és az elegancia, amellyel a futballt szolgálta, minden generáció számára példaértékű marad.”
A kolozsvári CFR is részvétét nyilvánította.
Az FCSB-nél is sajnálják a BEK-serleget Bukarestbe hozó edző elvesztését.
Természetesen a román válogatott sem maradhatott ki, amelyet két időszakban is irányított.
Rapid Bucuresti: „A szakmaiság, a kiegyensúlyozottság és a méltóság mintaképe Jenei Imre.”








