Vanczák Vilmos: Mintha el sem hagytam volna Svájcot
– A közelmúltban visszatért egykori sikerei helyszínére, a svájci élvonalbeli FC Sion másodedzője lett, s bár kerestem, de sehol sem találtam erről szóló cikket. Titokban tartották?
– Nem szerettem volna nagydobra verni – válaszolta lapunknak Vanczák Vilmos, a 79-szeres válogatott korábbi hátvéd, aki 2007-től 2016-ig volt az FC Sion játékosa, a klub színeiben 296 tétmérkőzésen szerepelve 41 gólt szerzett, és háromszor nyerte meg a Svájci Kupát. – Egyelőre egy évben állapodtam meg a vezetőséggel, meglátjuk, hogyan alakul a közös munka.
– Hogyan jött a lehetőség?
– A csapat vezetőedzője, Didier Tholot keresett meg. Annak idején voltam játékosa a Sionban, kétszer nyertünk együtt kupát. Ő hívott fel, hogy másodedzőt keres, és rám gondolt. Sok időm nem volt dönteni, örömmel elfogadtam az ajánlatot. Ismerjük egymás gondolatait, tudtam, mire számíthatok. Szeretnék minél több tapasztalatot szerezni, tőle aztán lehet tanulni.
– Emlékszem, annak idején mondta, a klub elnöke nem ismer tréfát, előszeretettel cserélgeti a szakmai stáb összetételét. Ez sem volt visszatartó erő?
– Játékosként nekem kilenc év alatt huszonkilenc edzőm volt a Sionban, Didier Tholot a negyedik időszakát tölti jelenleg a kispadon. Egyébként pedig jó a kapcsolatom az elnökkel, az biztos, hogy nála nem lehet belekényelmesedni a munkába. Ahogy annak idején játékosként, edzőként is folyamatosan teljesíteni kell. Koncentrációra sarkall mindenkit, azzal pedig eddig is tisztában voltam, hogy a profi futballban csak az eredmény számít.
– Magyarországra hazatérését követően nem tagadta, időnként hiányzik Svájc. Milyen újra ott?
– Elképzelhető, hogy azért éreztem úgy, mert itt, a klubban, a városban mindenki szeretett. Ha kimentem az utcára, rendre megállítottak, érdeklődtek a csapat, a hétvégi meccs felől, most, hogy újra itt vagyok, edzőként sem változott ez. A visszatérésemet követően a klub köszöntött, a szurkolók emlékeznek rám, és ez jó érzés. Igazából olyan, mintha el sem mentem volna.
– A család is költözött?
– Igen, ebből a szempontból hirtelen a feje tetejére állt az életünk, de nem bánjuk, szerettünk itt élni, a feleségem és a kislányom is örült a visszatérésnek.
– Akkoriban Sion mellett, Saint-Martinben laktak. Ugyanoda költöztek vissza?
– Nem. A klub edzőközpontja ugyanis már másutt található, és hamarosan az akadémia is új bázist kap. Túl hosszú távra egyelőre nem tervezek, ezért is állapodtunk meg egy évben.
– Milyen edzőnek tartja magát, olyannak, aki szeret tanulni, analizálni, játékrendszereket böngészni, edzésterveket, módszereket tanulmányozni?
– A Sionnál a másodedzői teendők mellett hozzám tartozik a szöglet- és szabadrúgások begyakorlása is. Speciális feladat ez nekem, különböző figurákat, mozgássorokat kell automatizmussá tennem a játékosokkal. Emellett egykori hátvédként a védőkkel is külön dolgozom, gyakorlatilag rám bízták a csapat védekezésének kialakítását, stabillá tételét.
– Annak idején jó néhány gólt fejelt a Sion mezében, ebből is át tud adni valamit?
– Tényleg sok gólt fejeltem. Ezen a téren is próbálom minél hasznosabb tanácsokkal ellátni a keret tagjait, olyan apró trükköket átadni nekik, amelyek nekem sokat segítettek. Élvezem a munkát, sok a fiatal a csapatban, vevők az újdonságokra. Szerencsére franciául nem felejtettem el, így a kommunikációval sincs problémám.
– Az ünnepekre hazajönnek Magyarországra?
– Még nem tudom. December huszadikán zárjuk az idényt, január közepén pedig már folytatódik a bajnokság. Talán ha egy hét pihenőnk lesz… Nem panaszként mondom, csupán tény, sok idő nem lesz a karácsonnyal foglalkozni.
 Született: 1983. június 20., Miskolc |
| A magyar válogatottban 2004. november 30-án mutatkozott be Vanczák Vilmos. A nemzeti együttes távol-keleti túrán járt, Bangkokban, a Szlovákia ellen 1–0-ra elveszített mérkőzésen volt neki az első. A hetvenkilenc válogatottsága fellépésén négy gólt szerzett, 2010-ben az Oroszország elleni 1–1-es döntetlen alkalmával, 2011-ben a Moldova elleni 2–0-ra megnyert Eb-selejtezőn, két évvel később a románok elleni 2–2-es hazai vb-selejtezőn, valamint 2013-ban a Győrben megrendezett felkészülési mérkőzésen Kuvait ellen (1–0). Utoljára 2015 szeptemberében Belfastban, az Észak-Írország elleni Eb-selejtezőn (1–1) húzta magára a válogatott mezét. Egyedül azt sajnálja, hogy a nyolcvanadik válogatottsága nem lett meg. |
Női kézi-vb: Dánia és Norvégia is negyeddöntős
