Értelem és érzelem – Babják Bence jegyzete

Az érzelmek mérgezhetnek.

A tétel bizonyítására elég csak egy pillantást vetni a Red Bull-család európai ékkövének számító lipcsei egyesületre, amelynek elképesztő ütemű fejlődése és felemelkedése a német szurkolók körében legalább annyi ellenérzést váltott ki, mint elismerést. A tradíció hiánya és az unalomig ismételt ötven plusz egyes szabály kijátszása – többnyire ezt a két érvet tűzik zászlajukra az RB Leipzig iránt ellenszenvet érző csoportok, miközben a gyűlölködés éppen a lényeget takarja el a szemük elől. Nevezetesen, hogy az osztrák energiaital-gyártó cég által pumpált pénz csak alapot, nem pedig garanciát jelent a sikerre.

Az eurómilliók puszta ténye kevés lett volna ahhoz, hogy az egykori NDK-s város első számú futballcsapata a német másodosztályból a Bajnokok Ligája elődöntőjébe és három éven belül kétszer a Német Kupa fináléjába jusson. A kulcs sokkal inkább a tudatos szakmai koncepcióban, a hosszú távú stratégia melletti elköteleződésben, a megfelelő szakemberek kiválasztásában, no meg a szellemiséget és a stílust méltón képviselő futballisták megtalálásban rejlik. Magyarországról nézve azért is érdemes a szakmai vonal mellett maradni, mert egyfelől az arab sejkek és az orosz oligarchák megjelenése óta a hirtelen érkező eurómilliárdokra már csak Németországban csóválhatják fejüket a hagyományok sárba tiprása ellen tiltakozó drukkerek, másfelől az utóbbi évtizedekben jelentősen megtépázott magyar labdarúgásnak felbecsülhetetlen érték, ha a csúcsot ostromló nyugat-európai együttes sikertörténetét magyar válogatott labdarúgók is írják.

A lipcsei klub május közepén fennállása első trófeájának megszerzéséért lép pályára Berlinben, és az odáig vezető úton a mostani idényben húsz kapott gól nélküli tétmeccsnél járó, immár évek óta Európa egyik legjobb kapusaként számon tartott Gulácsi Péterre, valamint a térdsérülése után összeszorított foggal küzdő, a kezdőcsapatba visszakerülő Willi Orbánra egyaránt kulcsszerep hárult.
Az itthonról nehezen átérezhető ellenszenv helyett tehát érdemesebb a szakmára összpontosítani.

Pláne akkor, ha a nyugati sikertörténetet magyar labdarúgók főszereplésével írhatják tovább.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
Az érzelmek mérgezhetnek.

A tétel bizonyítására elég csak egy pillantást vetni a Red Bull-család európai ékkövének számító lipcsei egyesületre, amelynek elképesztő ütemű fejlődése és felemelkedése a német szurkolók körében legalább annyi ellenérzést váltott ki, mint elismerést. A tradíció hiánya és az unalomig ismételt ötven plusz egyes szabály kijátszása – többnyire ezt a két érvet tűzik zászlajukra az RB Leipzig iránt ellenszenvet érző csoportok, miközben a gyűlölködés éppen a lényeget takarja el a szemük elől. Nevezetesen, hogy az osztrák energiaital-gyártó cég által pumpált pénz csak alapot, nem pedig garanciát jelent a sikerre.

Az eurómilliók puszta ténye kevés lett volna ahhoz, hogy az egykori NDK-s város első számú futballcsapata a német másodosztályból a Bajnokok Ligája elődöntőjébe és három éven belül kétszer a Német Kupa fináléjába jusson. A kulcs sokkal inkább a tudatos szakmai koncepcióban, a hosszú távú stratégia melletti elköteleződésben, a megfelelő szakemberek kiválasztásában, no meg a szellemiséget és a stílust méltón képviselő futballisták megtalálásban rejlik. Magyarországról nézve azért is érdemes a szakmai vonal mellett maradni, mert egyfelől az arab sejkek és az orosz oligarchák megjelenése óta a hirtelen érkező eurómilliárdokra már csak Németországban csóválhatják fejüket a hagyományok sárba tiprása ellen tiltakozó drukkerek, másfelől az utóbbi évtizedekben jelentősen megtépázott magyar labdarúgásnak felbecsülhetetlen érték, ha a csúcsot ostromló nyugat-európai együttes sikertörténetét magyar válogatott labdarúgók is írják.

A lipcsei klub május közepén fennállása első trófeájának megszerzéséért lép pályára Berlinben, és az odáig vezető úton a mostani idényben húsz kapott gól nélküli tétmeccsnél járó, immár évek óta Európa egyik legjobb kapusaként számon tartott Gulácsi Péterre, valamint a térdsérülése után összeszorított foggal küzdő, a kezdőcsapatba visszakerülő Willi Orbánra egyaránt kulcsszerep hárult.
Az itthonról nehezen átérezhető ellenszenv helyett tehát érdemesebb a szakmára összpontosítani.

Pláne akkor, ha a nyugati sikertörténetet magyar labdarúgók főszereplésével írhatják tovább.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!