Eta, az úttörő – Moncz Attila publicisztikája

Bundesliga, 30. forduló, Union Berlin–Wolfsburg, szombat, 15.30. A kiesés elkerülése szempontjából fontos mérkőzés, talán magyar szereplővel, Schäfer Andrással a pályán. Eddig semmi különleges sincs benne, minden idényben több ilyen jellegű bajnokit játszanak a Bundesligában, magyar futballista is volt már érintve hasonlóban, így elsőre itthonról mindennemű extrát nélkülöz a találkozó. De ha hozzátesszük, hogy ezen a mérkőzésen mutatkozik be az Union kispadján Marie-Louise Eta, az öt legnagyobb bajnokság valamelyikében elsőként kinevezett női vezetőedző, máris felülhetünk arra a nemzetközi hullámra, ami a hétvégi hírt követte.

Azért a férfiak mezőnyében a csapatsportokban ritka a női vezetőedző, labdarúgásban különösképpen. Adott esetben hiába volt elképesztő renoméja egy-egy hölgynek, a „királykategória” közelébe sem juthatott eleinte. A profi férfiak mezőnyében első nőként Carolina Morace ülhetett le felnőttcsapat kispadjára – 1999-ben az olasz harmadosztályban szereplő Viterbeséére. Pedig Morace 12-szeres olasz bajnoki gólkirály volt, 153 válogatott mérkőzésén 103 gólig jutott, de ennél feljebb nem léphetett, és ezen a „magaslati levegőn” is mindössze két meccs jutott neki. Az elnök ugyanis úgy érezte, okvetlenül bele kell avatkoznia a szakmai stáb összetételébe, amit Morace nem tudott megemészteni.

Az úttörőt a „szoknyás Mourinho”, Helena Costa követte, aki 2014-ben a francia másodosztályban érdekelt Clermont Footnál vette át a hatalmat. Legalábbis ezt hitte. A klub vezérkara ugyanis a megkérdezése nélkül igazolt, szerinte tiszteletlenül bánt vele, miközben amatőr körülményeket teremtett, így néhány hét után lemondott. (Azóta már dolgozott a Watford játékosmegfigyelő részlegének vezetőjeként is.) Az egyesületnél azonban kitartottak a női vonal mellett, és Corinne Diacréra bízták a csapatot, aki három évig dolgozhatott itt, mielőtt a francia női válogatott szövetségi kapitánya lett. Angliában a Forest Green Roverst kézbe vevő (de tétmeccsen már nem dolgozó…) Hannah Dingley törte meg a férfiak uralmát („az első, de nem az egyetlen női edző akarok lenni a profik között” – jelentette ki a szerződtetésekor), Németországban pedig az ötödosztályú BV Cloppenburgot 2018-ban átvevő Imke Wubbenhorstra tekintenek „elsőbálozóként”. Ő volt az, akit szembesítettek azzal a kérdéssel, hogy a játékosoknak tényleg el kell-e takarni magukat, ha belép az öltözőbe. „Természetesen nem. Profi vagyok. A csapatot péniszméret alapján állítom össze” – jött a szarkasztikus válasz.

Ezen is érezhető, a férfiak között szerepet vállaló nőknek minden elképzelhető sztereotípiával meg kell küzdeniük, és aligha van közöttük olyan, aki ne találkozott volna az előítélet valamilyen formájával. Ebben az Unionnál most „helyzetbe kerülő” Etának van már némi gyakorlata, hiszen amikor 2023-ban első hölgyként lett Bundesliga-csapat pályaedzője, még futballszakemberek is megkérdőjelezték az alkalmasságát. Maik Barthel, az Eurosportsmanagement játékosügynökség ügyvezetője például a közösségi médiában így posztolt: „Egy asszisztens edzőnek az öltözőben kell lennie, Union! Kérlek, ne tegyétek nevetségessé a német futballt. Már az is elég volt, hogy az átigazolások teljesen szétzilálták a csapat hierarchiáját.” Cége több játékosa (közülük a legismertebb az azóta már a Brentfordban futballozó, német válogatott Kevin Schade volt) válaszul villámgyorsan szakított vele, mire törölte az írását, és ezt tette ki helyette: „Át kell fogalmaznom. Ha a másodedző személyét tesszük meg problémának, az nem segít az Unionnak helyreállítani a szétzilált csapathierarchiát.” De addigra már mindegy volt, az internet nem felejtett…

A kritika sportszakmai szempontból megalapozatlan volt (hogyan is lehetett volna megalapozott, ha Eta addig nem dolgozott a profiknál?!), ráadásul semmit sem vett figyelembe a hölgy előéletéből. Eta játékosként a Turbine Potsdam csapatával Bajnokok Ligáját, a német U20-as válogatottal világbajnoki címet nyert, majd visszavonulása után elvégezte a német szövetség legmagasabb szintű edzőképzőjét, Jürgen Kloppnál hospitált Liverpoolban, a Freiburg U19-es csapatával kiváló színvonalú bemutató edzést tartott a pro licencre hajtó kollégáknak – ilyen előképzettségű szakemberbe „csak úgy, kedvtelésből” beleállni nem elegáns. Ráadásul azóta sokkal tapasztaltabb is lett, hiszen nem csupán ideiglenes jelleggel, Marc Grote mellett szerzett tapasztalatokat, hanem Nenad Bjelicával is együtt dolgozhatott, sőt, az ő eltiltásakor meccselési lehetőséget is kapott.

Most viszont teljhatalommal ruházták fel, igaz, csak az idény végéig. Az elküldött Steffen Baumgart (a fő bűne az volt, hogy a legutóbbi 14 fellépéséből csak kettőt nyert meg az Unionnal, igaz, még így is hét pont a csapat előnye az osztályozós helyen álló St. Pauli előtt) helyett neki, az U19-es férficsapattól érkező szakembernek kell az élvonalban tartania a fővárosiakat. Egyelőre hosszabb együttműködésről nincs szó, de azért kíváncsi lennék, ha mondjuk, a még megszerezhető 15 pontból legalább 12-t begyűjtene, akkor is a női proficsapat vezetőedzőjeként kellene kezdenie a 2026–2027-es évadot, vagy akkor Horst Heldt ügyvezető még bátrabb lépésre szánná el magát.

Stephan Uersfeld, az ntv.de portál riportere szerint Németország készen áll az ilyen jellegű újításokra, de azért ennek kapcsán sokan szkeptikusak. Hiába bizonyítja Sabrina Wittmann a harmadik ligás Ingolstadt élén, hogy nő is vezethet jól férficsapatot (a tavasszal szerződést hosszabbítottak vele!), hiába hangsúlyozza mindenki az Unionnál, hogy nem PR-fogás Eta kinevezése, hiába hangsúlyozzák úton-útfélen, hogy változik a kultúra, szükség van a tartós jelekre is. Ez most nem ugyanaz az eset, mint amikor a 28 éves, különösebb játékos- vagy edzőmúltat felmutatni nem tudó Julian Nagelsmannra rábízták a Hoffenheimet, egy évtized alatt pedig szövetségi kapitány lett belőle. Marie-Louise Etának olyan terepen kell bizonyítania, mint még soha senkinek.

Első prominens támogatóját mindenesetre máris köszöntheti, hiszen vasárnap Stefan Effenberg, a német futball fenegyereke, minden idők egyik legjobb Bayern Münchenjének csapatkapitánya adott neki szép útravalót: „Minden jót kívánok és szurkolok neki. Szét kell rúgnia a hátsójukat. A bentmaradás a legfontosabb”. Majd Effe hozzátette, személyesen is ismeri az edzőt, aki ért a szakmájához, világos irányvonalat képvisel és azt át is tudja adni mindenkori együttesének. Fredi Bobic, a Legia Warszawa sportigazgatója is hasonló álláspontot képviselt a műsorban, csak hogy még nagyobb legyen a teher az újoncon.

Mert tetszik, nem tetszik, a következő öt összecsapáson nem csupán magát, de úgy általában a női edzői kart is képviseli Eta. A Viterbese, a Clermont Foot vagy éppen a norvég harmadosztályú Skeid és Sötra (mindkettőnél női vezetőedző dolgozik jelenleg) messze van a labdarúgás nagyszínpadától. Egy Bundesliga 1-es gárda teljesen új szakmai irányvonalára viszont sokkal többen figyelnek. Különösen, ha az a nemek harcaként is beállítható. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!