Csülökre – Somogyi Zsolt jegyzete

Show a szünetben, só a csülkön – mi újat lehet írni az ötvenegyedik Super Bowl elé, amiről még nem esett szó?

Mindenekelőtt: mi, merikaifoci-rajongók (a két és fél éves Kristófka még nem tudja, hogy az „a” itt nem névelő, ezért ő így emlegeti kedvenc sportágunkat) soha el nem múló hálával tartozunk Faragó Richardnak.

Olyannyira, hogy megtanultuk: ő nem á-val írja a keresztnevét, de ez a legkevesebb... Úgy közvetített egy jó évtizede még ismeretlen sportágat, hogy közben elmagyarázta, mit látunk, és miért lehet mániákusan szeretni – és vele együtt immár sok tízezren bolondulnak a tojáslabdás őrületért. Érdemes megjegyezni: a világhírű amerikai sportcsatorna, az ESPN is írt Ricsiről, kiemelve, hogy neki köszönhetően az angolon kívül nemcsak spanyolul, dánul, mandarin nyelven kommentálják a finálét, hanem magyarul is.

A Super Bowl hagyományt teremt. Nemcsak az Államokban, hanem a Balaton partján is, ahová immár tizedik alkalommal baráti társaság utazik. Csinosnál csülök volt a hegyen (pálinka, rozé és sör is kerülhetett az asztalra, a szerző emlékei ez ügyben nem teljesen tiszták), aztán hamburger, hot dog, amerikai sajtos tészta, az Államokból érkező üdítő és sör uralja a hétvégét. A házigazda szlovák barátai, Puha, Húsos és Csongrádi előbb teljesen világosan (Világoson) palacsintáznak, kutyát simogatnak, nagyszülőket látogatnak, majd ,,Szemesnek áll a világ!” jelszóval továbbrobognak a part mentén.

Szárszónak is egy a vége: immár a mi kis országunkban is barátok, haverok, ismerősök jönnek össze a nagy meccs ürügyén, Patriots- vagy Falcons-mezbe bújva virrasztanak a képernyők előtt, és tudják, valami fontosnak a részei. Tekinthetünk csodabogarakként a tengerentúli őrületre, ahogyan alaposan elhízott gólemek lökdöséséből dollármilliárdos üzletet csináltak, de inkább tanuljuk el tőlük a sportág eladásának művészetét, a titkot, amellyel mindig megtöltik a stadionjaikat...

De nincs több idő írni, mert Gely és Jenő is befutott egy kisebb adag marhasülttel – le kell zárni valahogy az írást.

Szóval, Super Bowl. Kitűnő lehetőség arra, hogy egy évben egyszer két-három napig a legjobb barátainkkal lehessünk – aztán várjuk, hogy ismét február legyen. A meccs felvezetését, a kajákat és a borospincét elnézve Super Bowl, enni- és innivaló egy év múlva is lesz. Idén tehát nincs is más hátra, mint – csülökre, fiúk!

Mindenekelőtt: mi, merikaifoci-rajongók (a két és fél éves Kristófka még nem tudja, hogy az „a” itt nem névelő, ezért ő így emlegeti kedvenc sportágunkat) soha el nem múló hálával tartozunk Faragó Richardnak.

Olyannyira, hogy megtanultuk: ő nem á-val írja a keresztnevét, de ez a legkevesebb... Úgy közvetített egy jó évtizede még ismeretlen sportágat, hogy közben elmagyarázta, mit látunk, és miért lehet mániákusan szeretni – és vele együtt immár sok tízezren bolondulnak a tojáslabdás őrületért. Érdemes megjegyezni: a világhírű amerikai sportcsatorna, az ESPN is írt Ricsiről, kiemelve, hogy neki köszönhetően az angolon kívül nemcsak spanyolul, dánul, mandarin nyelven kommentálják a finálét, hanem magyarul is.

A Super Bowl hagyományt teremt. Nemcsak az Államokban, hanem a Balaton partján is, ahová immár tizedik alkalommal baráti társaság utazik. Csinosnál csülök volt a hegyen (pálinka, rozé és sör is kerülhetett az asztalra, a szerző emlékei ez ügyben nem teljesen tiszták), aztán hamburger, hot dog, amerikai sajtos tészta, az Államokból érkező üdítő és sör uralja a hétvégét. A házigazda szlovák barátai, Puha, Húsos és Csongrádi előbb teljesen világosan (Világoson) palacsintáznak, kutyát simogatnak, nagyszülőket látogatnak, majd ,,Szemesnek áll a világ!” jelszóval továbbrobognak a part mentén.

Szárszónak is egy a vége: immár a mi kis országunkban is barátok, haverok, ismerősök jönnek össze a nagy meccs ürügyén, Patriots- vagy Falcons-mezbe bújva virrasztanak a képernyők előtt, és tudják, valami fontosnak a részei. Tekinthetünk csodabogarakként a tengerentúli őrületre, ahogyan alaposan elhízott gólemek lökdöséséből dollármilliárdos üzletet csináltak, de inkább tanuljuk el tőlük a sportág eladásának művészetét, a titkot, amellyel mindig megtöltik a stadionjaikat...

De nincs több idő írni, mert Gely és Jenő is befutott egy kisebb adag marhasülttel – le kell zárni valahogy az írást.

Szóval, Super Bowl. Kitűnő lehetőség arra, hogy egy évben egyszer két-három napig a legjobb barátainkkal lehessünk – aztán várjuk, hogy ismét február legyen. A meccs felvezetését, a kajákat és a borospincét elnézve Super Bowl, enni- és innivaló egy év múlva is lesz. Idén tehát nincs is más hátra, mint – csülökre, fiúk!