Magyar futballedző előtt tiszteleg Hollandia

„Az eindhoveni Philips Rádióművek gyári csapata nyerte Hollandia ez évi bajnokságát. A Philips név tehát ma már nemcsak a rádióiparban, de a sportban is a legelső márkát jelenti. Bennünket, magyarokat különösen azért érint közelről a Philips Sportvereinigung csapatának nagy sikere, mert a csapatot magyar sportember, Klein Ignác tanította, trenírozta és vezette a holland harmadik osztálytól a büszke bajnoki címig. Klein Ignác kapcsolata a magyar sporttal régi keletű. Már többször egyengette magyar sportemberek szereplését Hollandiában, és ő volt az, aki lehetővé tette Bartos és Uhereczky meghívását a nagy holland kerékpáros versenyekre, és több magyar futballcsapat hollandiai szereplését is ő tette lehetővé. Klein ezenkívül ott volt a magyar válogatott csapat belgiumi és franciaországi mérkőzésein, és sok jószolgálatot tett válogatottainknak” – írta a rövid életű képes sportlap, a Tempó 1929. július 8-i számában. Tulajdonképpen alig tévedett, egy lényeges dologban mégis nagyot: a vonatkozó évadban már nem Klein Ignác volt a PSV trénere, hanem egy másik Klein, Joop Klein Wentink, aki története első országos bajnoki címéhez segítette az eindhoveni klubot. Klein ennek ellenére rajta van a Tempó által közölt csapatképen – a PSV masszőrje és erőnléti edzőjeként.

Klein Ignác 1897. április 14-én született Piliscsabán hétgyermekes zsidó családban. Szülei Klein Móric marhakereskedő (más forrás szerint lókereskedő) és Grünfeld Fanni piaci kofa, aki egy textilüzlet tulajdonosának is mondhatta magát. Holland nyelvű internetes oldalak szerint az iskola elvégzését követően Ignác Késmárkra költözött, amely hamarosan Csehszlovákia fennhatósága alá került a trianoni békediktátum életbe lépése nyomán. Késmárkon nagyszámú német és zsidó közösség élt, a város kereskedelméről és textiliparáról volt híres. Klein itt fejlesztette tovább szaktudását, elvégre előtte a textilgyártásban szerzett képesítést. Az nem világos, hogy pontosan mikor tartózkodott Késmárkon, elképzelhető, hogy két időszakban is, mivel a nagy háború után bizonyítottan az FTC-ben sportolt.

Mint a Sporthírlap korabeli tudósításaiból kiderül, 1919-ben és 1920-ban a Ferencvárosban atletizált. Futott 1500, 3000 és 5000 méteren, emellett mezei versenyeken is részt vett, de számottevő eredmény nélkül. A zöld-fehérek futballistáinak első csapatában nem leltük a nevét, ettől még elképzelhető, hogy futballozott is a IX. kerületieknél, az FTC ugyanis kiterjedt labdarúgó-szakosztállyal büszkélkedhetett akkoriban számos diák- és ifjúsági csapattal, míg aki nem fért be a legjobbak közé, az a II. és a III. garnitúra színeiben lépett pályára. És az említett alakulatok mérkőzéseiről legfeljebb eredményszinten számoltak be az újságok, e csapatok összeállítását csak kivételes esetekben közölték. (Ebben az időben egyébként több Klein is atletizált az FTC-ben, és több Klein is futballozott az első és másodosztályban, ami nem könnyítette meg Klein Ignác beazonosítását.)

Klein 1921-ben került Hollandiába, s tulajdonképpen az egyik öccsét, a nála tíz évvel fiatalabb Miksát követte, aki a közé a csaknem 30 000 szerencsés magyar gyerek közé tartozott, aki részt vehetett az első világégés utáni hollandiai jótékonysági üdültetési programban, hogy megerősödhessen. Ignác Késmárkot elhagyva (itt volt bejelentett lakcíme) a textiliparáról nevezetes Tilburgban telepedett le, neve 1921. december 28-án tűnt fel a város anyakönyvi nyilvántartásában. Tilburg Besterd munkásnegyedében három címen is lakott, majd több mint hat hónappal később a közeli, szintén észak-brabanti Eindhovenbe költözött, ahol 1925-ben megnősült, és három gyermeke született. Bár a házassági anyakönyvben adminisztrátorként van feltüntetve, Klein 1924-től elsősorban futballedzőként ismert.

Jó néhány egyesületnél megfordult Noord-Brabantban: a VV de Valknál (1924–1926, 1934–1940) Valkenswaardban, a HVV-nél (1925) Helmondban, a PSV-nél Eindhovenben, az SC Helmondiánál (1935–1936) ugyancsak Helmondban és a Voetbalvereniging Bladellánál (1935–1936, 1940) Bladelben. A PSV-nél három évet töltött el, de csak az 1927–1928-as kiírásban trenírozta-dirigálta az első csapatot, utána erőnléti edzőként és gyúróként számítottak rá. Masszőrként sem volt utolsó, sőt: otthon Eindhovenben masszázs- és fizioterápiás praxist működtetett, miközben sportszereket forgalmazott. Ám ez még nem minden, Klein ugyanis a sporttal kapcsolatos tevékenységei mellett magyar kézműves termékekkel – hímzett terítőkkel, szőnyegekkel – kereskedett. Cége a Kleine Berg 17. alatt működött Eindhovenben.

Sokoldalúságának netovábbja, hogy újságíróként is dolgozott. Első tudósításai 1921 szeptemberében jelentek meg K. I. monogrammal a Sporthírlapban, teljes névvel pedig az 1921. október 3-i számba írt először. 1925-ben maga számolt be arról, hogy a „De Valk csapatát felhozta a második osztályból az elsőbe”, ami nagy eredmény, tekintve, hogy „csapatom játékosai egyszerű gyári munkásokból állanak. Mindannyian a szivargyárban dolgoznak. (…) A mérkőzésekre autóomnibuszon megyünk, mert vasútra nincs elég pénze az egyesületnek. A játékosoknak az elemózsiát is magukkal kell vinniök, mert még teát vagy tejet sem tud az egyesület nekik fizetni.” Klein 1930-ig tudósította a Sporthírlapot, majd a következő évtizedben a Nemzeti Sportnak küldte anyagait, egyúttal holland sportújságokban publikált.

A német megszállás után megváltozott a zsidók élete Hollandiában. Kleinéké is. Ignác 1941-re elvesztette sportoktatói munkáját, s újfent adminisztrátorként kereste a kenyerét, műhelyét és üzleteit ugyanis bezárták. Ráadásul tuberkulózist kapott. Hogy elkerülje szerettei megfertőzését, a házból a kerti fészerbe költözött; családjának anyagi nehézségei támadtak, egy idő után már a lakbért sem tudták kifizetni.

1942. július közepén megkezdődtek az első deportálások Amszterdamból Westerborkon át Auschwitzba. Augusztus végétől Észak-Brabant zsidó lakosaira került sor. Kleinéket 1942. szeptember 17-én szállították el Eindhovenből Westerborkba, négy napra rá indultak útnak Auschwitzba. Szeptember 24-én, érkezésük napján azonnal meggyilkolták az anyát, Julia Silverenberget (1897–1942) és a két legkisebb gyermeket, Carolina Fannyt (1932–1942) és Maurits Theodorét (1939–1942). Mör Kleint (1926–1943) – aki a PSV ifijátékosa volt – és Ignácot kényszermunkára fogták, legkésőbb négy hónap múlva ők is meghaltak (az 1950-es anyakönyvezésnél 1943. január 31-ét tüntették fel haláluk dátumaként).

Kleint jó időre elfelejtették Hollandiában, mígnem a hollandok is csatlakoztak a berlini Gunter Demnig 1995-ben éltre kelő emlékezetmozgalmához, láthatóvá téve, nevesítve több ezer, második világháborúban legyilkolt zsidót. Az első hollandiai botlatóköveket 2007-ben helyezték el Borne városában, Eindhovenben 274 ilyen réz emléktábla került a járdákba 2009 és 2011 között. A Klein családét az utolsó ismert lakhelyük, a Binnenwiertzstraat 25. szám alatti ház elé rakták le – a három gyerek, a feleség és a családfő mellett a velük együtt lakó, Bajáról származó textiltervező, Bánfi Dániel is kapott botlatókövet; hivatalosan őt is 1943. január 31-én ölték meg Ausch­witzban.

Az elhurcoltak és elpusztítottak története – így a Klein famíliáé is – az olyan webprojekteknek köszönhetően vált közismertté a 2010-es években Hollandiában, mint a Digitaal Joods Monument vagy a Stolpersteine Guide. Az utóbbi portál 2013 óta követi és vizualizálja felületén a botlatókövek elhelyezését, mindenekelőtt azokét, akiket Németországból és a Benelux államokból deportáltak. Írhatnánk, hogy Klein Ignác újrafelfedezése már ekkor megtörtént, valójában azonban későbbre tehető.

Éspedig 2024 júliusára, amikor is a Brabants Erfgoed (Brabant öröksége) publikálta Klein életrajzát. A legújabb fejlemény, hogy idén nyáron könyv jelent meg a Philips-gyári egylet második világháborús történetéről (Joris Kaper: PSV tijdens de Tweede Wereldoorlog), és ebben is felidézik a magyar edző alakját.