Népsport: Anatolij Karpov óriáskígyóként pusztította el az ellenfeleit

Pedig nem úgy indult, hogy Karpov a sakktörténet egyik legnagyobb alakja lesz. Az Uralnál fekvő Zlatouszt szülöttje 12 éves volt, amikor beíratták a korábbi világbajnok, Mihail Botvinnik sakkiskolájába – ahová később Kaszparov és Kramnyik is járt –, de a legendás tréner közölte, nincs érzéke a sakkhoz.

„Nem tartott sokáig, amire rájött, hogy rossz volt az első benyomása – mondta Karpov a Nemzeti Sportnak adott interjújában 2006-ban. – Mentségére szóljon, hogy túl nagy figyelmet szentelt a megnyitásoknak, no meg a sakk tudományos oldalának. Amikor bekerültem az iskolájába, első lépéseim legfeljebb a másodosztályú versenyzőkét idézték, nem meglepő, hogy Mihail ezt hamar kiszúrta. Miként azt is, hogy azért szorult belém tehetség.”

A nagyon szorgalmasan tanuló Karpov olyan gyorsan fejlődött, hogy három esztendővel később, 15 évesen szovjet mester lett, minden idők legfiatalabbjaként. 1969-ben junior-világbajnok lett 11 meccsből szerzett tíz ponttal, ami nemzetközi mesteri címet jelentett. Egy évvel később már nagymesterként jegyezték. A nemzetközi tornákon egyre jobbak lettek az eredményei, mígnem eljött 1975.

A világbajnokjelöltek páros meccsein Lev Polugajevszkijt, Borisz Szpasszkijt és Viktor Korcsnojt legyőzve kihívói pozícióba került. Csakhogy a világbajnokot Bobby Fischernek hívták… A címvédő feltételeket szabott, hogy asztalhoz üljön, a FIDE és a szovjetek jó néhányba belementek, mégis elmaradt a csata. Erre Karpov így emlékezett vissza 2006-ban: „Ellenfelem egy több pontból álló ultimátumot intézett a nemzetközi szövetséghez, és bár az illetékesek megannyi feltételre rábólintottak, abba már nem egyeztek bele, hogy a címvédőnek, jelen esetben Fischernek, két ponttal kell kikapnia ahhoz, hogy letaszítsák a trónjáról. Bobby ezt zokon vette, ki is jelentette, hogy nem ül asztalhoz velem.”

Az eredeti határidő a szerződés aláírására április 1. volt, Karpov ezt betartva aláírta a dokumentumokat, ám az egyébként esélyesebbnek tartott Fischer nem. Végül április 3-án a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) hivatalosan is a sakkozás 12. világbajnokának nyilvánította Karpovot. Rosszakarói papírvilágbajnoknak csúfolták, mivel játék nélkül nyert, de a nagyon motivált Karpov bebizonyította, hogy teljesen megérdemelten ült fel a trónra. Pályafutása során több mint 160 tornán végzett az első helyen.

A következő tíz évben abszolút uralta a sakkvilágot. Szinte a tökélyre fejlesztette a pozíciós stílusát, amit sokan egy óriáskígyóhoz hasonlítottak, áldozatai lassú pusztulással néztek szembe. Karpov teljesen rátekeredett ellenfelére, fokról fokra szorította hátra ellenfeleit a táblán, egyre kevesebb helyet hagyva a manőverezésre, mint ahogy a kígyó szorítja ki áldozataiból a levegőt. Annyira kiszámíthatatlan volt, hogy sokan nem tudtak rájönni a terveire, és amire világossá vált, mi a célja egy játszmában, már késő volt.

A szovjet, de később Svájcba emigráló Viktor Korcsnojjal való rossz viszonya legendás lett, már-már komédiába illő vádakkal. Kétszer védte meg a világbajnoki címét ellene, először 1978-ban, majd 1981-ben. A ’78-as vb-döntőben Karpovékkal dolgozott egy pszichológus, aki Korcsnojék szerint az első sorokban ülve szuggerálta a kihívót. Korcsnojék oldalán egy szekta, az Ananda Marga két, feltűnően színes öltözéket viselő képviselője jelent meg. Szó volt színezett joghurtról, röntgensugarazott székről is, lényeg, hogy a meccset Karpov úgy nyerte meg, hogy 5:2-es vezetése után 5:5 lett, és csak ezután tudta megszerezni a címvédéshez szükséges hatodik győzelmet.

„Ha valamit elkövettem ellene, az az, hogy megzavartam a lépéseimmel – emlékezett vissza Karpov. – De most hadd meséljek én magamtól valamit. A nagy tétre menő játszmák előtt speciális italt fogyasztottam, olyan készítményt, amelyet az egyik szovjet tudományos intézet akadémikusa talált ki számomra. Ez elegendő kalóriával látott el ahhoz, hogy a hosszú órákon át tartó meccseket kibírjam. Ha az eredményeimet nézem, remekül sikerült a főzet.”

Ugyanakkor Karpov fizikuma így is a gyenge pontja volt, és ez nemcsak a ’78-as döntőben mutatkozott meg, hanem élete legnagyobb ellenfele, Garri Kaszparov ellen is. A két korszakos zseni ötször meccselt a világbajnoki címért. A ’84-es vb-döntőben Karpov 5:0-ra vezetett, rengeteg döntetlen után 5:3 lett, amikor orvosi javaslatra félbeszakították a meccset. Kaszparov őrjöngött, egyértelmű volt, hogy Karpov elfáradt, és FIDE a címvédőnek kedvezett a döntéssel. A ’85-ben újrajátszott meccsen Kaszparov letaszította a trónról. Ők ketten ’86-ban, ’87-ben és ’90-ben is szoros meccseket játszottak világbajnoki címért, de mindannyiszor bebizonyosodott, hogy Kaszparov kevéssel, de jobb. Sovány vigasz lehet Karpovnak, hogy 2002-ben egy rapid játszmás nosztalgikus párharcban 2.5:1.5-re le tudta győzni ősi riválisát – ez volt az egyetlen páros mérkőzés, amit megnyert Kaszparov ellen.

Amikor 1993-ban kettészakadt a sakkvilág, és Kaszparov az angol Nigel Shorttal együtt kilépett a FIDE-ből megalakítva a profi sakkozók szervezetét, külön vb-címmel, a FIDE-nél maradó Karpovnak ismét lehetősége nyílt megküzdenie a trónért. Simán legyőzte a holland Jan Timmant, és 1999-ig megtartotta a világbajnoki címét. Közben 1994-ben minden idők egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtva két és félpontos előnnyel megnyerte a legendás szupertornát a spanyolországi Linaresben. A mezőnyben szinte mindenki ott volt, aki számít, így például Kaszparov, Vlagyimir Kramnyik, Veszelin Topalov, Viswanathan Anand, Borisz Gelfand, Gata Kamsky és Polgár Judit – de Karpov legyőzhetetlen volt.

2002-ben még elindult a kieséses rendszerű világbajnokságon, de már az első körben kiesett. Ezután inkább a politikában találta meg a számításait, mindig is szimpatizált a putyini rendszerrel. 2005-ben az Oroszországi Föderáció Társadalmi Kamarájának tagja lett, 2011-ben az Egységes Oroszország párt képviselőjeként bekerült a parlamentbe. A FIDE nagykövete volt, de az orosz–ukrán háború 2022-es kitörése után ezt a megbízatását megszüntették. Humanitárius tevékenysége sem hanyagolható el, kampányolt a jódozott só elterjesztéséért.

2022-ben mesterséges kómába kellett helyezni, miután elesett és súlyos fejsérülés érte, de teljesen fel tudott épülni belőle.

NÉVJEGY

ANATOLIJ JEVGENYJEVICS KARPOV Született: 1951. május 23., Zlatouszt Nemzetisége: orosz Sportága: sakk Legjobb eredményei: világbajnok (1975–1985); FIDE-világbajnok (1993–1999); rapid világbajnok (1988); 6x sakkolimpiai bajnok (1972, 1974, 1980, 1982, 1986, 1988); nemzetközi nagymester (1970–) Legmagasabb Élő-pontszáma: 2780 Elismerései: 9x sakk Oscar-díjas (1973–1977, 1979–1981, 1984); Lenin-rend (1981); A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1978)