Vereségként megélt döntetlen a nevesincs hollandok elleni Eb-selejtezőn

A magyar labdarúgó-válogatott az 1966-os angliai világbajnokságon a negyeddöntőben esett ki, 1966. július 23-án Sunderlandben 2:1-es vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. (Négy évvel korábban a chilei tornán ugyancsak a negyeddöntőben és ugyancsak Barótival a kispadon a csehszlovákoktól kaptunk ki 1:0-ra.) A szövetségi kapitány távozott a csapat éléről, az MLSZ már a kiesést követő hónapban döntött: „Illovszky Rudolf megbízást kap szövetségi edzői minőségben a csapat körüli teendők végzésére.” Illovszkyt – mint ahogyan korábban a Vasasban – Baróti karolta fel, pályaedzőként egy Eb-n (1964, 3. hely) és egy vb-n (1966, negyeddöntő) segítette a kapitány munkáját.

Egy héttel a holland–magyar előtt a Képes Sportban nyilatkozott, a mieink vb-n mutatott játékáról többek között ezt mondta: „Állítom, hogy a magyar tizenegy semmivel sem gyengébb, mint bármelyik ország válogatottja. Javítanivaló természetesen akad, s ezek közül nagyon fontos, hogy a helyzeteket nemcsak kidolgozni kell, hanem értékesíteni is!”

Az Eb-selejtező előtt a keret Budapest-válogatott néven Zágrábban játszott edzőmérkőzést, az első félidőben a Dinamo Zagreb 2:0-ra vezetett (az első gólt lesről szerezte), a mieink a második játékrészben fordítottak, 3:2 lett a vége. A szünetben Illovszky azzal küldte ki a fiúkat: „Nem mehetünk haza vereséggel!” Utána pedig elmondta, azért nem cserélt, mert azokra bízta a javítást, akik a hátrányt összehozták. Az MLSZ elnöke, Hegyi Gyula hozzátette: „A hollandok elleni Eb-mérkőzés előtt nagyszerűen szolgálta a felkészülést ez a találkozó.” Az A-csapat még egy edzőmeccset játszott, ugyancsak kétgólos hátrányból győzte le 4:3-ra az utánpótlás-válogatottat. Illovszky csapatot hirdetett a hollandok ellen, Varga Zoltán kapta a jobbfedezet posztot, Farkas János lett a balszélső. Az újdonsült szövetségi kapitány így indokolt: „Varga már teljesen egészséges, jó formába lendült. Jómagam azok közé tartozom, akik azt állítják, hogy a 4–2–4-es játékrendszerben Varga kitűnő fedezet lehet.” Arra a felvetésre, Farkas szívesen játszik-e balszélsőt, így reagált: „Ha nem is lelkendezik, de megérti, hogy pillanatnyilag ez látszik a legjobb megoldásnak. Robbanékonysága, gyorsasága, határozottsága, lövőkészsége a szélen is érvényesülhet, különben is nagy a mozgási területe, szükség esetén más posztokon is feltűnhet, változtathatja a helyét, persze a kiindulási pont a bal szél!” A kapitány azt is megígérte, Albert nem lesz olyan mélyen hátravonva, mint a vb-mérkőzéseken.

Illovszky elmondta, tisztában van az Ajaxra és a Feyenoordra épülő holland válogatott erényeivel, ugyanakkor nem tagadta: „Küzdelmes, nagy iramú mérkőzésen legalább egygólos magyar győzelmet várok, sőt jó játékot is.” Az ellenfél májusban idegenben nagy meglepetésre 3:0-ra legyőzte Skóciát, Frans Hoekstra egyenesen így fogalmazott: „A holland csatárok olyan ellenőrizhetetlenül röpködtek a pályán, mint a falevelek a viharos szélben.” Az ellenfél kapitánya, Georg Kessler látta a vb-n a mieinket, s ezt mondta: „A magyarok változatlanul remek futballt játszanak, ötletes, sziporkázó a támadójátékuk, de mégsem túlságosan nehéz őket legyőzni, mert elég sok gólhelyzetet kihagynak, és nem szeretik, ha keményen játszanak ellenük. Úgy vélem, ha Albertet kikapcsoljuk, sántítani fog a csatárjátékuk!” Nem volt önbizalom híján: „Noha a magyarokat tartjuk esélyesebbnek, mi is győzelemre pályázunk és azt is elmondhatom, az Ajaxra épülő csapatunk erős, egységes.” A magyar sajtóban vélhetően először találkozunk bizonyos Johan Cruyff – „vékonyka gyerek”, írta Peterdi Pál a Képes Sportban – nevével: „Az Ajax 18 éves szélsőcsatára a jövő nagy ígérete, kitűnően bánik a labdával, jól lő, elég gyors.” 

Nem indult különösebben jól Illovszky kapitányi karrierje, mert a nemzeti együttes az akkoriban még a kontinens elitjétől távol lévő Hollandia elleni idegenbeli Eb-selejtezőn csupán 2:2-es döntetlent játszott, s erre még az sem mentség, hogy Johan Cruyff ellenünk mutatkozott be – góllal –, s kétgólos hátrányt kellett ledolgoznunk… Egyöntetű volt a vélemény, sikerült az ellenfél játékát lelassítani, de a sajátunkét is.

Ráadásul Varga fedezetjátéka hagyott kívánnivalót maga után, a ferencvárosi csatár sem tagadta: „Úgy vélem, hogy jelenleg ebben a feladatkörben nem vagyok többre képes. Nagyon szokatlan számomra az ilyen nagy területen való játék, sokat kell rohannom, nagyobb a felelősség hátul. Magam is éreztem, hogy nem mindig tudok felzárkózni a támadásokhoz, illetőleg, ha felmentem, nem mindig értem idejében vissza. (…) Ha a csapat érdeke azt kívánja, hogy továbbra is fedezet legyek, készséggel vállalom, de ugrásszerű javulást ne várjanak tőlem…” A holland csatár, Sjaak Swart így látta: „Kettő nulla után azt hittem, kibújok a bőrömből örömömben, biztosra vettem, hogy legyőzzük a nagy hírű magyarokat. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy volt a játéknak olyan időszaka, amikor akár 4:0 arányú vezetésre is szert tehettünk volna. Aztán egyszerre csak döbbenten vettem észre, hogy remek védelmünk lendülete, rombolókészsége egyre inkább alábbhagy, a magyarok pedig fergetegesen támadnak. (…) Elfáradtunk, szinte ólomlábakon mozgott az egész csapat. A végén már nem mi, hanem a magyarok tehettek arról, hogy 2:2 lett a vége.” Társa, Klaas Nuninga ezt mondta: „Pijs csodás gólja szárnyakat adott nekünk. Őszintén meglepett, hogy némelykor bizony szabadon vehettük át a labdát, és az is, hogy a magyarok csapatjátéka az I. félidőben nagyon lagymatag volt. Nem tudom, mi volt a magyar csatárokkal.”

A dánok elleni Eb-selejtező előtt Illovszky kijelentette: „Noha néhány játékos teljesítményével egyáltalán nem vagyok elégedett, különösebb változtatást nem tervezek. Módot akarok adni egyik-másik játékosnak a javításra.” Ám hozzátette: „Azt is megmondom azonban, hogy a dánok elleni találkozó egyik-másik játékos számára esetleg az utolsó lehetőséget jelentheti!” A Képes Sportban a vereséggel felérő döntetlen okait boncolgatja Peterdi, szerepel egy mondat, amelyről utólag megállapítható, lehet, hogy az volt az igazi. „Sétáltunk Rotterdamban. Egy kanyar után fantasztikus látvány tárult elénk. Tizenegy csodálatos füves pálya terült el szorosan egymás mellett egy óriási parkban. Száz és száz apró gyerek sietett az edzésre. A szerelésüket már otthon felvették, fekete-sárga csíkos mezben, bőrszeges cipővel taposták a kerékpárt.”

Na igen, a holland iskola. 

EB-SELEJTEZŐ
HOLLANDIA–MAGYARORSZÁG 2:2 (1:0)
1966. szeptember 7.
Rotterdam, 65 000 néző. Vezette: Nielsen (norvég)
HOLLANDIA: Graafland – Flinkevleugel, Israel, Schrijvers, Veldhoen – Pijs, Muller – Swart, Cruyff, Nuninga, Keizer.  Szövetségi kapitány: Georg Kessler
MAGYARORSZÁG: Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Sipos, Ihász – Varga, Rákosi – Molnár, Bene, Albert, Farkas. Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf
Gólszerző: Pijs (35.), Cruyff (51.), ill. Molnár (72.), Mészöly (88.)