Eb-bronzérmes hobbiszinten

Főleg ha azt vesszük, a hetvenes évek világklasszisa, a kétszeres Európa-bajnok Badari Tibor által edzett Garai két és fél éve Európa-bajnoki bronzérmes lett, és évekig uralta idehaza a nehézsúlyt. Más kérdés, hogy a decemberi, fehérvári ob-n az elődöntőben, ha betegen is, de kikapott, mégpedig csúnyán kikapott a súlycsoportot váltó Hidvégi Györgytől, olyan meccsen, amilyen után valóban elgondolkozhat arról egy bunyós, érdemes-e folytatnia. Aztán az esetek többségében alszik rá kettőt, győz benne az önbecsülés és a revánsvágy, majd újult erővel csinálja tovább.
Garai nem így cselekedett.
– Egyértelmű, hogy a magyar bajnokság adta meg a végső lökést, hiába voltam előtte egy vírusfertőzés miatt két hétig lázas beteg, mégis fájt a Hidvégitől elszenvedett vereség.
– És ennyi elég is a visszavonuláshoz?
– Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy a profik között folytatom, ám végül nem lett belőle semmi. Hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt két évben a világ- és az Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogyan megálmodtam, még ha a könyökömet operálták is, és nem tudtam a kellő szinten felkészülnöm egyikre sem.
– Az edzője mit szólt a döntéséhez?
– Badari Tiborral részletesen még nem beszéltem meg semmit. De kénytelen lesz elfogadni.
– Amolyan megélhetési visszavonulásról van szó, ugye?
– Családom van, el kell tartanom őket, és egy biztonságtechnikai cégnél olyan állást kaptam, amilyet nem lehet sem visszautasítani, sem fél gőzzel csinálni.
– Pedig esetleg egy súlycsoporttal feljebb lettek volna esélyei.
– Ezt valóban pedzegette nekem Csötönyi elnök úr, de nem, nincs energiám arra, hogy máról holnapra ekkorát ugorjak, a kategóriaváltás sok lett volna. Belefáradtam, ez az igazság.
– Nagyon meg kellene lepődnünk, ha decemberben, az idei országos bajnokságon ott látnánk a szorítósarokban?
– Ma még nem tudom, ám maradjunk annyiban, hogy hobbiszinten folytatom, azaz semmi sem elképzelhetetlen.