De La Hoya csak edzett

A mexikói kihívó az abszolút esélytelenekre (az egyik fogadóiroda 25:1-re adta a győzelmi sanszát…) jellemző nyugalommal kezdte a találkozót, de "Golden Boy” ellen ez semmire sem volt elég. A címvédő sokkal gyorsabb, pontosabb volt, ráadásul a kombinációiban sokkal többet ütött, mint Campas az esetleges visszatámadásai során. A mexikói dicséretére legyen mondva, becsülettel állta a pofonokat, a hatalmas verésből nem is neki, hanem szorítósegédeinek lett elegük. A hetedik menet végén a mexikói már számolatlanul kapta az ütéseket De La Hoyától, akinek ugyancsak mexikói felmenői vannak, ezt elégelték meg a trénerek, és feladták a küzdelmet.
"Elértem, amit akartam – mondta elégedetten az ütései 53 százalékát célba juttató De La Hoya. – Nyertem, jól dolgoztam, a jobbom például egyre jobb lesz. Most már a Mosley elleni meccset várom. Azon a találkozón akarom a legjobb formámat nyújtani. Sajnálom, Shane, de tényleg akkor leszek a legjobb.” Persze a barcelonai olimpia bajnoka nem véletlenül fogadkozik, hiszen karrierje egyik vereségét éppen Mosleytől szenvedte el (a másikat, időrendben tekintve az elsőt, pedig a már visszavonult zsenitől, Félix Trinidadtól).

A roppant gazdag kínálatú (négy vb-címmeccs!) kaszinóvárosi gála másik kiemelkedő alakja, a mexikói Erik Morales (44–1) volt. A WBC pehelysúlyú világbajnoka az amerikai Fernando Velardeznek (24–5–1) tartott alapos oktatást, fájdalom, nem egészen öt menetig. A címvédő ugyan nem élete legjobbját nyújtotta, mégis négyszer küldte padlóra a valós tudásszintjéhez képest talán túl nagy feladatra vállalkozó Velardezt. A kihívó az első menetben egyszer, a negyedikben kétszer, az ötödikben egyszer kapott megrendítő erejű pofont, és az utolsó után már nem is folytathatta a harcot. Morales már csak egyszer szeretne pehelysúlyban bokszolni, ősi riválisa, honfitársa Marco Antonio Barréra ellen, akivel 1–1-re állnak.

Egy menettel tovább tartott a WBC kislégsúlyú világbajnoki övéért kiírt mexikói házirangadó, a Jorge Arce (34–3–1)–Melchor Cob Castro (67–9–4) ütközet. Castro a találkozó során "szétfejelte” riválisa bal szemöldökét, az orvosnak és a ringsegédeknek nem sikerült elállítaniuk a vérzést, emiatt a hatodik menetben félbeszakadt a küzdelem. A szabályok szerint le kellett pontozni az összecsapást, amelyet végül az egyszer padlóközelben lévő címvédő nyert meg.

A nicaraguai Eduardo Ray Márquez (12–5–2) regnálása viszont alig egy hónap után véget ért, miután a kilencedik menetben technikai döntéssel kikapott a Puerto Ricó-i Iván Calderóntól (16–0), és kénytelen volt átengedni vetélytársának a WBO (Bokszvilágszervezet) szalmasúlyú világbajnoki koronáját.