Csak Jonesszal nem bírt

A mexikói bunyós neve tulajdonképpen akkor került be a "köztudatba”, amikor az idén október 18-án legyőzte a 49. profisikerére hajtó Dariusz Michalczewskit. Előtte legfeljebb a vájtfülűek tudták, ki is valójában ez a közép-amerikai bunyós.
González az amatőrök között nem villogott igazán, a világeseményekről egyetlen emlékezetes momentuma volt, amikor az 1996-os atlantai aranyolimpián összemérhette az erejét Vaszilij Zsirovval. A kazahok klasszisa, a későbbi aranyérmes magától értetődő természetességgel tolta félre őt az útjából már az első fordulóban. Akkor még aligha gondolta volna bárki is, hogy később mindketten világbajnokok lesznek… (Zsirov hosszú ideig birtokolta az IBF, a Nemzetközi Bokszszövetség cirkálósúlyú koronáját.) Ráadásul González másodszorra már le tudta győzni a Tigrist, még ha akkor a becenév mögött már nem Zsirov, hanem Michalczewski is rejtőzött.
González az ötkarikás játékokat követő évben állt be a profik közé, első hivatásos meccsén 1997. április 7-én négy menetben pontozással verte meg Alekszandr Fjodorovot. Az első "idő előtti” diadalára a következő találkozójáig kellett várni, akkor a változatosság kedvéért ismét Fjodorovval csapott össze, ezúttal azonban még két menet sem kellett a technikai K. O.-sikeréhez.
Az első címmérkőzését 2000. május 5-én vívta, akkor a WBC (Bokszvilágtanács) egy kisebb jelentőségű övéért az addig hozzá hasonlóan veretlen (és mexikói) Jesús Ruízt verte meg T. K. O.-val a kilencedik menetben. Ezután már nehezebb feladatok jöttek, a nagyobb nevek, így például Tony Menefee vagy éppen Julian Letterlough (az utóbbit, a González pontozásos győzelmével végződő összecsapást választotta az év mérkőzésének az ESPN televíziós csatorna 2001-ben).
Velük még elbánt az 1976-os születésű mexikói, 2001. július 28-án azonban már ő is emberére akadt, Roy Jones Junior kitette elé a stoptáblát. González szívósságára, ütésállóságára azonban jellemző, hogy az amerikai csak tizenkét felvonásban tudott végezni vele.
Ezt követően zsinórban hét párharcot nyert meg, mielőtt szembe találta magát a kategória másik nagyjával, Dariusz Michalczewskivel. Ekkor sem ő számított esélyesnek, ezúttal azonban már fittyet hányt a papírformára, okos, taktikus bunyóval legyőzte a Rocky Marciano rekordjának megdöntését tervbe vevő lengyelt, és megszerezte a WBO világbajnoki övét.
Azt az övet, amelyre többek között Erdei Zsoltnak is nagyon fáj a foga.