"Ma már ismét Fritz Sdunek irányította a tréninget, miután visszatért Amerikából. Örült, hogy végre láthatott, mesélt a Grigorjan–Freitas meccsről, szerinte nem Artur kondíciójával volt gond, hanem azzal, hogy nem tudta mindazt megcsinálni, amit edzésen gyakorolt. Grigorjan hétfő reggel felhívta Fritzet, azt mondta, esze ágában sincs abbahagyni, de nálunk már senki sem gondolja komolyan, hogy harminchat évesen neki még folytatnia kellene a bokszot.Persze Sduneknek most már az én mecscsem az elsődleges, és a látottakra nem volt panasza. Reggel futottam hat és fél kilométert, esett egy kis hó, szép volt a környezet, így azért elviselhetőbb volt a monotónia. Már csak egyedül futottam, én vagyok a hamburgiak közül az egyetlen, aki a január tizenhetedikei gálára készül, a többi karlsruhei szereplő elsősorban Berlinben gyakorol.Délután következett a kesztyűs edzés, eredetileg csak négy menet volt a terv, de ma jött egy új partner, egy dán srác, így a négyből hirtelen hat felvonás lett. Az új fiú nem ismeretlen előttem, amatőrként kétszer is találkoztam vele egy dániai kiruccanáson, mindig meg is vertem. Úgy két méter magas lehet, a stílusa hasonlít Gonzálezére, de kicsit lassabb nála, és könynyebben kiszámítható, mint a mexikói. A dán után jött a már megszokott arc, Amrane, vele két menet volt a penzum. Állta becsülettel a pofonokat, de a tudásbeli különbség azért érezhető volt. A kesztyűzésen kívül persze ott voltak a programban a szokásos gyakorlatok, a pörgetés, az árnyékboksz, a zsákolás, úgyhogy ezt a hetet sem éppen unatkozással kezdtem."Erdei Zsolt
Legfrissebb hírek
