Azon senki sem csodálkozott, midőn Kovács István szombat este bemászott a ringbe, előfordult ez már vele számtalanszor. Amatőrként és profiként is hatalmas karriert futott be, első, és mindmáig egyedüli ökölvívóként mindkét táborban minden lehetséges címet (olimpiai, világ- és Európa-bajnok, illetve világ-, Európa- és interkontinentális bajnok) begyűjtött, akár a tizedik címvédésre is készülhetne éppenséggel, ha nincs egy bizonyos Julio Pablo Chacón nevű úriember. Az argentin 2001 júniusában a Kisstadionban elvette tőle a WBO (Bokszvilágszervezet) pehelysúlyú világbajnoki övét, és ezzel tulajdonképpen véget vetett egy addig a tökéletest súroló karriernek. Kokó ugyan utána még bokszolt és nyert kétszer, de utólag pláne el kell ismernünk, ezeknek a meccseknek nem volt túl sok értelmük.
Legfeljebb annyi, hogy a búcsút megszépítették, illetve eltolták egy másik karrier kezdetét.Mert Kokó az eredeti terveinek megfelelően a ring közelében maradt, és a WBO supervisoraként elkezdett emelkedni a ranglétrán. Első önálló feladataként Erdei Zsolt és Jim Murray WBO-interkontinentális bajnoki címmérkőzésén működött közre (előtte Paco Valcárcel WBO-elnöktől leste el a mesterfogásokat), majd jöttek a további "kisvilágbajnoki" ütközetek. Most pedig elérkezett az újabb mérföldkő, az első világbajnoki címmérkőzés.Az szemmel látható volt, hogy Kovács másképp élte meg ezt a vb-címmeccset, mint mondjuk a "Chelo" Díaz vagy a Chacón ellenit. A feszültség és az idegeskedés helyett sztorizgatással (naná, hogy előkerültek a kedvenc trénerről, Szántó Imréről szóló történetek is!) múlatta a nagy fellépésig hátralévő időt, majd számára szokatlan terepen, teljesen új szakmában is megpróbált érvényesülni.Annyit mindenesetre nem árt már most leszögezni, a magyar fotósok elkezdhetnek rettegni! Eddig Kokó amibe csak belekóstolt, minimum a csúcs közelébe jutott, most úgy tűnik, a fényképészetre feni a fogát. A felhozó meccsek során néhány magyar fotós segítségével bőszen "lődözött" digitális masinájával – "Olyan képek lesznek, hogy csak lesni fog mindenki" – így a művészjelölt –, a hivatalos eredményhirdetésre még várni kell, mindenesetre a próbálkozások biztatónak tűntek.Ezután azonban már elkezdődött a komoly munka, elvégre egyre közelebb kerültünk az este – számunkra legalábbis – főmérkőzéséhez, a Julio César González–Erdei Zsolt összecsapáshoz. Olyan nagy újdonságot ez az este sem hozott Kovács számára. "Semmi különbség sincs az interkontinentális és a világbajnoki meccsek között, csak a lóvé" – vélte az első magyar profivilágbajnok. A régi ismerősökkel, Klaus-Peter Kohl Universum-főnökkel, illetve Peter Hanraths gazdasági igazgatóval nem kellett sokat tárgyalnia, mindenki tudta a feladatát, csak éppen a protokoll és az előírás még a szorító közelében is hatalmas úr.Mark Nelson már teljesen más, egy amerikai mérkőzésvezető azért néhány villanásból, kézmozdulatból még nem érti meg a supervisort, még ha mindketten a kölcsönös elégedettség hangján is beszéltek a másikról. Kokó jó bírónak tartja Nelsont, aki szerint a magyar volt minden idők egyik legjobb ökölvívója. Kész diplomataképző…Az öltözőbe aztán már együtt indultak el, elvégre ilyenkor még egyszer, utoljára, ellenőrizni kell, minden rendben van-e a főszereplőknél. Ha nem is minden ajtó nyílt meg előttük – a kétajtós szekrényre emlékeztető biztonsági embereken még ők sem tudtak mindent és mindenkit keresztülverni –, a fő azonban, hogy valahogyan eljutottak Madár, illetve a mexikói öltözőjéig.A munka dandárját már pénteken elvégezték, a technikai értekezleten Kokó az összes szabályt ismertette az érintettek képviselőivel, a kesztyűket hitelesítették, de az óvatosság sosem árt. "Egyszer Finnországban már próbálkoztak a mismásolással, de nem jött össze. Aláírtam a kesztyűt az öltözőben, aztán láttam, hogy amikor az illető a ringbe lép, nem ugyanaz a kesztyű van rajta. Hiányzott a szignóm. Gyorsan felmásztam a szorítóba, szóltam, hogy ez így nem oké, szedjék le, jobban járnak. Aznap legalább a segédek is megdolgoztak a pénzükért" – mesélte Kovács.Ezúttal viszont csak neki kellett dolgoznia, a német precizitás, no meg a találkozó komolysága most semmiféle kilengésre sem csábította a feleket. Kokó mindkét öltözőben tartott egy zártkörű autogramórát, a bandázsra és a kesztyűre is odakerült a még ma is sokak által csak áhítva vágyott aláírás, még egyszer, utoljára elhangoztak a legfontosabb szabályok, majd a bokszolók magukra maradtak.Kovács István visszatért a szorító mellé, elfoglalta a legjobb helyet, bőszen jegyzetelt, kattintott néhányat, majd jött a már említett mozdulatsor. Bemászott a ringbe, begyűjtötte a korábban oly’ sokszor kiérdemelt tapsot, majd átvette a világbajnoki övet a mexikói tábortól. "Most pár percig én vagyok a világbajnok. Szerintem nálam többször senkinek sem adatik meg ez mostantól, nálam többször ilyen övet úgysem kap senki" – hangzott a hivatalos ceremónia kommentárja.Persze ez a királyság is megdőlt, az uralkodó kénytelen volt megválni koronájától. Azt már aligha bánta, hogy szombat estétől az új uralkodót Erdei Zsoltnak hívják.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik