Legia Warszawa: 110 év piros-fehér-zöldben

Lucjan Brychczy, a „Kicsi” 

A Nowy Bytomban 1934-ben született Lucjan Brychczy gyerekkorában bokszolónak készült, ám apja nem nézte mindezt jó szemmel, így inkább a futball felé fordult. Később családjával Gliwicébe költözött, onnan vonult be húszévesen, így került az akkor katona­klubként működő Legiához. Itt figyelt fel rá a csapatot irányító magyar edző, Steiner János, aki Kicsinek hívta a 166 centi magas támadót, ezt a becenevet haláláig viselte (egy másik anekdota szerint a Honvéd elleni barátságos meccsen Grosics Gyula kiabálta csapattársainak, hogy figyeljenek a „kicsire”). A korábban a bennmaradásért küzdő varsói csapat 1955-ben fennállása során először kupát és bajnoki címet nyert, a duplázás a következő évben is összejött.

Brychczy összesen négy-négy bajnoki címet és kupát nyert a Legiával, 1954 és 1972 között 368 mérkőzésen 182 gólt szerzett, a válogatott színeiben 58 találkozón 18 alkalommal talált be, tagja volt az 1960-as olimpiai keretnek is, három idényben gólkirály lett. A hatvanas évek elején a Real Madrid és az AC Milan is szívesen szerződtette volna, de abban az időben ilyen klubváltásra nem volt lehetőség. Edzőként több alkalommal irányította szeretett csapatát, ezalatt háromszor nyerte meg a Lengyel Kupát. Nyolcvanon túl is gyakran feltűnt a varsói stadionban a Legia stábjának tagjaként és a klub tiszteletbeli elnökeként.

Kilencvenegyedik életévében, 2024. december 2-án hunyt el. „Az egész életét a Legiánál töltötte, nagyszerű edző és játékos volt, de úgy is fogalmazhatok, hogy minden idők legjobbja” – mondta vele kapcsolatban Pawel Janas, aki játékosként és edzőként is dolgozott együtt Brychczyvel.

Kazimierz Deyna, a XX. század legjobbja

1966-ban csatlakozott a Legiához egy tehetséges tizenkilenc éves középpályás, Kazimierz Deyna, aki rögtön az első idényében fontos szereplővé vált. A nagyszerű képességű futballista remek meglátásaival emelkedett ki generációjából. 1972-ben a magyar válogatott legyőzésével lett olimpiai bajnok, 1973-ban és 1974-ben az év lengyel futballistájának választották, ’74-ben harmadik lett az Aranylabda-szavazáson (Johan Cruyff és Franz Beckenbauer mögött), abban az évben a világbajnokságon bronzérmet nyert. Sorba álltak érte az európai nagycsapatok, Monacóban, Münchenben és a Real Madridnál is szívesen látták volna, utóbbi együttes még mezt is küldött Varsóba Deyna 14-es számával. A kommunista Lengyelországból azonban akkor még nem lehetett külföldre igazolni.

1978-ban, 304 mérkőzés után hagyta el végül a Legiát. Három évet töltött el a Manchester Citynél, ahol sérülések hátráltatták, de így is kivívta a szurkolók szeretetét. 1981-ben feltűnt a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe című filmben, ugyanabban az évben az Egyesült Államokba emigrált. Mindössze 41 éves volt, amikor 1989. szeptember elsején autóbalesetben elhunyt San Diegóban. Szobra ma a Legia stadionja mellett áll, klubja visszavonultatta a tízes mezt. A Pilka Nozna sportlap a XX. század legjobb lengyel futballistájának választotta.

Leszek Pisz, a kilencvenes évek ásza

1986-ban igazolt a lengyel fővárosba a középpályás, aki eleinte csereként kapott lehetőséget, sőt, 1992-ben (büntetésből, amiért alkoholt fogyasztott) kölcsönadták a Motor Lublinnak, ám a kilencvenes évek derekára az épp sikerkorszakát élő Legia meghatározó játékosa lett. Igazi szabadrúgás-specialista volt, amit a Bajnokok Ligájában is megmutatott. 1995-ben ugyanis első lengyel csapatként a Legia a BL főtábláján szerepelhetett, a Rosenborg elleni 3–1-es győzelem alkalmával duplázott a bajszos csapatkapitány. Együttesével negyeddöntőbe jutott, a Panathinaikosz ellen mutatott jó játéka eredményeként igazolt később Görögországba. ’95-ben az év lengyel futballistájának választották.

221 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a Legiában, 45 alkalommal talált be, két bajnoki cím mellett négyszer nyert kupát és kétszer a Szuperkupát is elhódította az idén decemberben hatvanadik életévét betöltő Pisz. Ennek ellenére sosem érezte úgy, hogy kiteljesedett volna a karrierje, igaz, egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, a mai napig ingyen taxizhat Varsóban…

Artur Boruc, a Legia királya

Tizenkilenc évesen, 1999-ben szerződött Varsóba a tehetséges kapus, Artur Boruc, aki 2002-ben mutatkozott be a bajnokságban, s az idény második felére az Ekstraklasa legjobbja lett posztján. 2004-ben büntetőből betalált a Widzew Lódz ellen 6–0-ra megnyert összecsapáson, találatát a szögletzászló meglobogtatásával ünnepelte meg. Nem rajta múlt, hogy csapata lecsúszott az aranyéremről. 2005-ben először kölcsönben került a Celtichez, amelynél aztán öt évet töltött el. Később szerepelt a Fiorentinában, védte a Southampton és az AFC Bournemouth kapuját is, ahonnan 2020-ban tért vissza Varsóba. Légiósélete alatt is figyelemmel követte klubcsapatát, ha tehette, feltűnt a lelátón, például a Rangers és a Leicester elleni nemzetközi mérkőzésen is a helyszínen támogatta a Legiát.

Hazatérését követően negyvenévesen is fontos szerepet vállalt a klub bajnoki címében és abban is, hogy 2021-ben öt év után ismét csoportkörbe jutott a varsói együttes. 2022 nyarán, a Celtic elleni barátságos mérkőzésen vonult vissza az Artúr királyként emlegetett nagyszerű kapus.

Artur Jedrzejczyk, a trófeahalmozó

Leszek Piszhez hasonlóan Debicából került Varsóba Artur Jedrzejczyk, a tehetséges hátvédet eleinte alsóbb osztályokba adta kölcsön csapata. 2010-ben az Arsenal elleni stadionavatón mesterhármassal jelentkezett, és egyre fontosabb szereplővé vált klubjában, amellyel 2013-ban bajnok lett. Az orosz Krasznodar játékosaként a légióséletbe is belekóstolt, 2016 tavaszára visszatért Varsóba. A tíz évvel ezelőtti Európa-bajnokságon hazája válogatottjával a negyeddöntőbe jutott, akkor a későbbi győztes portugálok búcsúztatták a lengyeleket tizenegyespárbajban. 2016 őszén visszatért Oroszországba, ám még a télen visszavásárolta a Legia egymillió euróért.

Azóta is a csapat tagja, kapitánya, a válogatottal szerepelt a 2018-as és 2022-es világbajnokságon is. Eddigi pályafutása során 15 trófeát nyert együttesével, ezzel ő a Legia történetének legeredményesebb futballistája.

Niko és a többiek – magyarok a Legiában

Már a húszas években dolgozott magyar szakember a Legia sikereiért, az MTK-val játékosként hadibajnokságot nyerő Kovács Elemér 1928. március 7. és 1929. november 15. között irányította a csapatot, amellyel bronzérmes lett. Steiner János az ötvenes évek közepén indította el a Legia első nagy sikerkorszakát, vele született meg a csapat első bajnoki címe. Hatvan évvel később, 2015 nyarán igazolt a lengyel fővárosba Nikolics Nemanja, aki rögtön a szurkolók nagy kedvencévé vált, első idényében 28 találattal lett gólkirály, a Legia a bajnoki címet és a kupát is megnyerte, a következő idényben pedig a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott. A „Niko” becenevű csatárra a mai napig jó szívvel gondolnak Varsóban, pedig másfél év után, 2016 decemberében távozott. Váltották egymást Nagy Dominikkal, aki 2017 tavaszán segítette bajnoki címhez a fővárosiakat. A középpályás azonban nem tudott megragadni Varsóban, többször kölcsönadták. A jelenlegi keretben egy magyar nemzetiségű futballista szerepel, a korábban Kisvárdán is megforduló Hindrich Ottó ezen a télen szerződött a Legiához, jelenleg ő az első számú kapus.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 28-i lapszámában jelent meg.)